Igaz, a mostani hétvégén nem jött össze a mozizás, de van mivel kárpótolni az olvasókat, sőt a lelkes mozi rajongókat is! Az M1 ma este (is) műsorára tűzte a Némó nyomában című mesét. Ebben a „kissé” sajátos környezetben bepillanthatunk egy 2003-as rádióadás forgatókönyvébe. Akkor lehetőségem volt – vendégként – az azóta megszűnt Juventus Kecskemét stúdiójában, néhány mozis adást szerkeszteni. Számomra tehát a mostani alkalom több szempontból nosztalgikus! A szövegen csak minimális változtatásokat hajtottam végre, inkább kihúztam, ami már esetleg nem aktuális! Vigyázat, hosszú lesz! De már megszokhattuk, hogy a neten nincsenek korlátok. Akit érdekel, elolvas akár három (gépelt) oldalt is, akit meg nem, az egyet sem. Pedig érdemes a végére járni, mert nem „csak” egy egyszerű filmajánlóról van szó.

Nehéz lenne a múlt heti bemutatónkkal, a Balhéval, összefüggést találni. Így a múltba most csak annyiban tekintünk vissza, hogy remélem mindenki emlékszik arra, mekkora lelkesedéssel hívtuk fel a figyelmet az előző alkalommal a mai műsorszámra. Ez a lelkesedés -- persze a legnagyobb örömünkre -- egészen egy héten keresztül fokozódott. Nyugodtan mondhatom nemcsak itt a rádióban, hanem az utcán és a munkahelyeken egyaránt. Bármerre is járva, és az emberekkel beszélgetve sokaknak volt tudomása arról, hogy a múlt csütörtök óta újabb csoda érkezett el hozzánk.

A moziba belépve aztán úgy érezhette magát az ember, mintha egy nagy óvodába jutott volna. Persze csak első pillantásra, és természetesen csak a sok gyerek miatt. Aztán jobban körbenézve találkozhattunk olyanokkal, akik gyerek nélkül érkeztek. Na ha már az előbb a csodát emlegettem, akkor térjünk ide vissza egy kicsit. A víz alatti világ, mint a nagy ismeretlen, mindig is érdekelte az embereket. Bár ma már a búvárkodással gyakorlatilag bárki számára elérhetőek a mélység titkai. Erről ugye volt már több riport is itt a Juventus Kecskeméten. Persze a nagy többség még így is távol van a nagy álomtól. Korábban a Jack Custeau által fémjelzett filmek, és napjainkban pedig már számtalan ismeretterjesztő alkotás foglalkozott a kérdéssel.

De, hogy mégis mi az ami mindezeket csodává kovácsolja, ez a mese. A szó, már önmagában is varázslatos. Akiknek a hétköznapjaihoz szorosan kapcsolódik, például mesélnek a gyerekeiknek, vagy éppen mert gyerekek és nekik mesélnek azoknak azért, akik meg ritkán kerülnek kapcsolatba ezzel a műfajjal, azoknak meg azért. Hiszen a mese egy olyan csodavilág ahol minden megtörténhet. A képzeletnek semmi nem szabhat határt. Itt azonban mégiscsak húznék egy nagyon fontos vonalat. A Némó nyomában egy olyan film, amelyben nincsenek a képzeletet felülmúló jelenetek. Talán azon kívül, hogy a különféle állatok beszélni tudnak, nem is nagyon akad, valamiféle fantasztikus filmbe illő képsor. Na, ennyit gondolatébresztőnek.

Tartalom:

A világ óceánjaiban több mint 3 milliárd hal él. Pizsi a bohóchal azonban csak egyhez ragaszkodik közülük. Egyetlen életben maradt fiát keresi, aki elsodródott mellőle. A kis Némót ugyanis behálózta egy könnyűbúvár. A fiú azóta egy a Sidney kikötőjére néző fogorvosi rendelő szobájában levő akváriumában raboskodik.

A gyermekét féltő apa, és az útközben hozzácsapódó kissé tökkelütöttnek tűnő társa Szenilla, hosszú vándorútra indul, miközben egy pillanatra sem tévesztik szem elől az elrabolt poronty nyomaira utaló jeleket. Az újdonsült barátnőről, aki egyébként palettás doktorhal, útközben még az is kiderül, hogy olvasni is tud. Kalandjaik során igazi hősökké válnak, szereznek néhány barátot, és túlélnek néhány ellenséget. Találkoznak cápákkal, teknőcökkel, medúzákkal, kanalas gémekkel, és az óceán megannyi veszélyes és kelekótya szerzetével. Eközben a kalandjaikon izgulhatunk, hiszen rengeteg felmerülő akadályon igyekeznek keresztülevickélni. A kis Némó sem tétlenkedik. A barátaivá váló akváriumlakók segítségével zseniális szökési tervet eszelnek ki.

Epizódtörténet (a szerkesztő megjegyzései):

Ebben a rovatunkban midig kiemelünk valamit, amely nem minden esetben kapcsolódik szorosan a filmhez, de mindig valami olyan dologgal van összefüggésben, aminek kiváltó oka mégiscsak az aktuális alkotás. Itt sokszor merült már fel például a hazugság, vagy ennek gyökeres ellentéte az őszinteség. Találkoztunk már a trágársággal, a vidámsággal, vagy legutóbb éppel a halállal. Nos, a Némóval kapcsolatban nagyon sok epizódtörténetet lehetne találni. Pontosan azért, mert a mese kapcsán van benne valami gyermeki báj. És mint tudjuk – mert ez az élet rendje – minden a gyermekkorban kezdődik, úgy is mondhatnám, mindenki gyereknek születik. Ezen kiindulópontból aztán számtalan irányba kezdhetünk kalandozni. Itt van például az élet bölcsője hasonlat. Szó szerint és átvitt értelemben is, hiszen a világ születése is a tengerekben kezdődött, és ez a film is egy család gyarapodásának bemutatásával indul.

Hallotta már valaki azt a szót, hogy rajzfilmtragédia? Nem hinném, hogy ez idáig bárki is megfogalmazta volna, pedig leginkább így jellemezhetnénk a helyzetet. A család elvesztésének jellemzésére találtam ki, ezt a talán csak első hallásra furcsának tűnő fogalmat. Ezt a szomorú kezdetet tetézi még, hogy a megmenekült két családtagot, apát és fiát is szétválasztja, a föld talán leggyarlóbb teremtménye az ember. Hosszú küzdelem kezdődik, de mindkét fél tudja, hogy az elszakított társért való küzdelem, illetve az ebbe vetetett hit mindennél erősebb. Természetesen apa és fia egyaránt barátokra lelnek, akiknek segítségével minden akadály leküzdhető.

Az igazi barátság és a szeretet pedig mint tudjuk, nem vesz tudomást holmi testi fogyatékosságokról, netán valamiféle szellemi másságról. Ez a film fényes bizonyítéka annak, amiről igen gyakran beszélünk hétvégi párkereső magazinunkban a Partnerlesenben.

Zárógondolatok:

Akinek az eddigiekben elmondottak nem voltak meggyőzek a különféle lények egymáshoz viszonyuló kapcsolatát illetően, azok számára hagy folytassam még egy kicsit a gondolatmenetet. Csúnya dolog lenne azt mondani ugyanis, hogy az emberek világából vett hasonlatokból kialakított állati történetbe azt magyarázunk bele amit akarunk. Inkább úgy fogalmaznám meg, hogy sok mindent lehet kiolvasni belőlük. Azt megint csak barbárság lenne hangoztatni, hogy az állatoknak emberi tulajdonságai vannak. Fordítva talán több igazságot lehetne megfogalmazni. De hát ezt mégse lehet mondani, különösen ennyi hallgató előtt, hogy bizony egyes embereknek lehetnek állati tulajdonságaik.

Gondolkodjunk csak el gyermekkori, vagy talán egyeseknek nem is olyan régi olvasmányaik alkotóiról, mint például La Fontaine vagy Eisopus. Illetve nem is róluk kell megemlékezni elsősorban, hanem az általuk elmesélt, állatbőrbe bujtatott nagyon is emberi történeteken. Azok a mesék nem kell hogy konkrét korokhoz kötődjenek, minden időben és minden társadalomban megtalálják a helyüket. Persze a mai mesék képi megjelenítése egész más. A maiság azonban nem csak a modernséggel magyarázható. Pontosabban a modernség az ami egy pici magyarázatra szorul. Ugyanis a felnőttek számára azért lehet különösen érdekes ez a feldolgozás, mert a nyelvezete abszolút a XX-XXI. századot idézi. A modern technika összekapcsolása az ősi időkből eredő vízi világgal pedig teljesen a hétköznapi életképeket tárja elénk. A korszerű hajók, a modern fogorvosi szék, és a legszuperebb akváriumtisztító berendezés. De azért a modern mese világában se feledkezzünk el a történetek mondanivalójáról.

Nos, hogy is szokták mondani, minden csoda három napig tart. Sajnos esetünkben csak másfél óráig. Ezzel a műsorral remélem sokak számára sikerült megduplázni ezt az időt. Holnaptól ismét egy új napra ébredünk, egy újabb valós napra, így tessenek vigyázni, a legtöbb időt mégis csak a való világban kell megélni. De azért ne feledkezzenek, illetve feledkezzetek meg a meséről, hiszen vannak, akiknek már csak ez lehet minden örömük forrása.