Sokféle értelemben hallottuk már, hogy valamit megszerezni sokkal könnyebb, mint megtartani azt. Persze hogy az egyik példa itt is rosszabb a másiknál, de a megfelelő mélységig leásva mindig valami elgondolkodtatóba ütközünk. (Így van ez a jogosítvánnyal, a slágerlista első helyével vagy a piacvezető pozícióval egyaránt.) Na, de most foci VB van, és az egyik legjobban várt újdonság a videóbíró intézményének a legszélesebb nyilvánosság előtt való bemutatkozása. Ezáltal egy megválasztott/kinevezett testület tekintélyének megteremtése, illetve annak megtartása.

Az természetes, hogy egy ilyen eseményen elsőrendű feladat a labda kergetése. Ezután jön (megye II-ben a bíróé majd) a logisztika, szállás, kaja – igen a tészta is, bár a potenciálisan érintettek épp nincsenek ott) és még sok más „apróság”. De ha egy újdonságot ekkora várakozás előz meg, érdemes lenne a „politikai” hátteret is megteremteni hozzá! A kezdet biztató is volt! A folytatás azonban erősen véleményes.

Az első felháborodást az okozta, amikor a Szerbia – Svájc mérkőzés 72. percében a szerb Mitrovicot két védő is közrefogta. Ráadásul olyan szorosan ölelték, hogy az erre szakosodott tematikus csatornák is felvehetnék a programjukba, mint valami új pozitúrát. Nem mellesleg a játékvezető, és a videóbíró is német volt. A második már végképp kiverte a biztosítékot. Hiszen a Németország – Svédország rangadó 12. percében a svéd Forsberg kiugrásánál a német túlerő hathatós közreműködése is kellett, hogy elessen az északi támadó. Az, hogy mindkét esetnek van német vonatkozása, megint lehet, hogy nem csak a véletlen műve, de ez tényleg egy másik „politikai” vonal megnyitása lenne. Lényeg, hogy a síp-„mester” mindkét esetben továbbot intett – vagy még azt sem…

A másik közös vonás az eseteknél, hogy egyiket sem „véleményezte” a videóbíró, de legalábbis a „szaladós ítész” nem ment TV-zni. Bizonyára sokan emlékeznek, néhány éve az egyik sportösszefoglaló sorozatnak volt egy külön rovata: „A bírónak nincs videója.” Nostredamus jelesre vizsgázott, most már van! De mi a túrónak, ha nem használja?! A stábot meg mi a lóf…ért ültették oda. (Bocs, hogy a túrót nem tudom hogyan kell tovább fokozni...) A játékvezetőnek továbbra sem kötelessége elfogadni a jelzést, a döntés az ő kezében van! Továbbra is ő fújja a sípot – amíg mást nem kívánnak a szájába. Csak azzal, hogy megnézi, már minimálisra csökkenthetné a lincshangulatot. Arról nem is beszélve, hogy saját lelkiismeretét is helyre teheti – már ha van neki. Csak ezen a vébén már az is előfordult, ráadásul kétszer is, hogy a bíró felülbírálta saját magát, és a szokásos színpadias tiltakozáson kívül nem is lett látványos következménye. (Egyszer megadta, egyszer visszavonta a büntetőt.)

Tehát: Tisztelt videóbíróság! Önöknek semmi, de semmi dolguk azon kívül, amiért odaültették Önöket. Hogy végezzék el a dolgukat! Utána joggal törölgethetik… a homlokukat, vagy a valagukat, míg utóbbit szét nem rúgják a fentebb emlegetett esetek miatt!