A tavalyi írásom a nőnappal kapcsolatban egyesek szerint arról szólt, hogy egy „kissé” alulértékelem ezt az „ünnepet”. Bármennyire is furcsa (kimondani), nekik van igazuk. Mások szerint nem voltam elég konkrét, ezért a szokásommal ellentétben most egy kicsit személyesebb hangot ütök meg. Még mindig jobb, mintha egy nőt, mert ez ugye meg se forduljon senki fejében. Úgy ahogy férfit sem! Így már majdnem a témánál vagyunk.

Ha, egy mondatban kapcsolom össze a „nőnapot” és a „Valentinozást”, – ráadásul idézőjelben – az is sokat elárul rólam. Még azt is, hogy képes lennék az egész agymenést egy nagy idézőjelbe tenni. Most abban a „szerencsés” helyzetben vagyok, hogy az idei „nő”napon együtt lehetek a „z”asszonnyal. Már úgy értve, hogy fizikailag is egy helyen tartózkodunk. Ingázóként ugyanis, ez csak 4-5 évente van így a naptártól függően. De a külön töltött napokat, illetve az ezt kiváltó helyzetet nem kívánom sem a „Gyurcsány” (mert ő Ferenc), sem a „zOrbán” nyakába varrni, mert ő meg Viktor. Egyszerűen így adta a naptár, amibe a két idézett személy – bármennyire is szeretett volna – (még) nem tudott beleszólni. (Az óraátállításba már szeretnének, de remélem nem sok közük lesz hozzá.)

Itt majdnem el is dobtam az agyamat, mert amikor kinyitottam a „szerelmemet”, (a laptopot) rögtön egy kormánypropagandista nőnapköszöntő videóba futottam bele… Hát mi ez, ha nem egy irányított vonal? De, hogy milyen okból, és kire irányít, azt mindenkinek a fantáziájára bízom. Még akkor is, ha kicsit piszkos. Vagy inkább főleg akkor.

Én még abból a korból származom, amikor még nem ismertük a „gendersemlegességet”. Pontosabban ismertük, csak nem neveztük ennyire tudományosan a jelenséget. Én már szerettem volna akkor is minden embert egyformának látni, még akkor is, ha ez nem feltétlenül egyforma adottságokat jelent. (Meg persze az említett szó sem feltétlenül erre utal.) Legyenek azok genetikai, etnikai vagy bármilyen más jellemzők. Kihívtuk a cigányokat (vagy nevezhetik őket romáknak is) focimeccsre, bevettük a lányokat is a „fiús” játékokba. Sőt még hóvirágot is vettünk nekik nőnapra, (mert akkor még szabad volt, sőt virágboltban árulták). Jaaaaa, meg azért is, mert a tanító néni ezt mondta, meg háááát a nevéből adódóan ő is nő volt. Na, akkor gurult el először a gyógyszerem ez ügyben. Ennek ez lett a következménye, hogy én mentem el a virágboltba, mert addig kiszellőztettem a fejem.

Szóval mire is ez a konkrét nap? Ünnepeljük meg előre vagy utólag, ha aznap éppen nem találkozunk? Ha csak aznap lehet ünnepelni, de másik napon (is) gondolunk rá, akkor az úgy nem érvényes? Ha mégis akkor meg miért is kell külön hivatalosan kijelölni?

Ezek csak látszólagos kérdések. Cseréljük ki a mondatvégi írásjeleket pontra vagy inkább felkiáltó jelre, és rendezzük át egy kicsit a szavakat! Mindenki a saját belátása szerint, itt ugyanis nincs irányítási kényszer. Ezek után mi is lesz holnap? Majd adok egy kardvirágot, az úgyis több élű fegyver, használja belátása szerint!

A montázs alapjai innen: ankert.hu, reneszanszajandek.hu

Ja, és ma is én főztem a második félét. Na meg a kávét is – bár azt mindig én szoktam. Sőt el is mostam előtte a kávézás kellékeit. Ezek után éljenek a Tamások – mert ma még 7.-e van, holnap meg a Zoltánok (is).