Ez is a szeretetről szól, legalábbis annak egy speciális változatáról. Ezért nem „illik” túlzóan negatív véleményt megfogalmazni, hiszen van, akinek ez a szíve csücske. (Van, akinek meg a párna csücske, na de nem vagyunk egyformák.)

Tudjátok, ki volt az, akinek először tele lett a t…e (Téli cipőjE) Takács Bálinttal? Az én korosztályom, természetesen kórusban…: a Móka Mikinek. Na, nekem meg a Móka Mikivel. Nem most, akkor, amikor még ők voltak a „celebek”. Persze ez utóbbi fogalmat még nem ismertük. Klasszikus értelemben nem is voltak azok, hiszen mai szóhasználattal élve, ők még tettek valamit, mert „értéket közvetítettek”.Pedig csak a kor „megmondóemberei” voltak, csakhogy akkor ugyebár nem volt más. (Ja, hogy volt más, mondjuk a Hofi, de ő a felnőtteknek mondta, és nem úgy.)

Aztán felcseperedtünk, és megtanultunk elfogadni dolgokat, embereket. Ahogy kinyílt a csipánk, a világ felé is egyre nyitottabbak lettünk. Ezeket az egyre növekvő nyílásokat kihasználva a világnak is megadtuk a lehetőséget, hogy belénk hatoljon. Jött is a „baj” csőstül, ha kellett, ha nem. A nyugati világ nagy dolgainak beáramlása mellett sok egyéb hozadék is volt. Az egyik ilyen pl. a Valentin nap. (Hogy a fiatalabbak is megértsék: Ez egy olyan dolog, hogy ha valamilyen programot akarsz az gépedre telepíteni, akkor vele párhuzamosan engedélyezed, hogy számtalan más, „igen fontos” alkalmazás előnyeit is élvezhesd.) A legtöbben azt sem tudtuk, hogy a Valentin az fiú vagy lány. (Jó páran magukról se tudják, de ebbe most ne menjünk bele, mert még eljutnánk a gendersemlegességig, és az egy más tészta.) Lényeg, hogy tudományos alapokra helyezve származtatták már az angolszászoktól, aztán „természetesen” megtalálták a római eredetet is.

Mit jelent neked a Valentin nap? – szegezték nekem valamelyik nap a kérdést. Nekem speciel a főnökömet hívják így. Na, nem a közvetlen, hanem egy távoli, de valamilyen szintem mégis a feljebbvalóm. Mert ugyebár mégiscsak tovább nőttem-nőttem, és előbb utóbb dolgozni kellett. Akkor kerültem ilyen alá/fölérendeltségi viszonyba. Így tudtam meg, hogy ez férfinév. És akkor tanultam meg azt is, hogy nevétől és rangjától függetlenül egy igazi úriEMBER. Valódi tisztelet és becsületesség is van mögötte, de egy „külsőséget” had említsek. „Őfőnöksége” ellenére annyira gyors, hogy egyszerűen nem tudok neki előre köszönni! Továbbá nem igényli a parolázást, és az ünneplést. Ha megjelenik a cégnél, szinte keres, kutat, hogy meglepjen az üdvözlésével. Itt adtam fel a nevekkel összefüggésbe hozott sztereotípiákat negatív előítéleteket.

A hétköznapokon a férfiakat hívják hősszerelmeseknek, mégis a lányokat tartják romantikusabbnak. Akkor ez az „ünnep” miért van férfiak névnapján? Hagyjuk is a nevekkel való élcelődést. Egyébként is szerencsés az az ember, akinek a párját mondjuk Andreának hívják. Legalábbis itt Magyarországon. De hogy fogalmazzuk meg ugyanezt olasz viszonylatban. Ott ugyebár az Andrea férfinév… Akkor az vicces lenne, hogy egy vegyes házasságban mindkettőjüknek azonos a keresztneve. Ezek után senkinek nem lenne kedve megkérdőjelezni a testhőmérsékletüket úgy látatlanban. Mindentől függetlenül nagyon szerethetik egymást. De kell erről mindenkinek tudni. Nem lehetne ez olyan bensőséges ünnep? Na, jó egy kicsit jöjjön ki, hogy átragadjon a másikra. Vagy nem lehetne, hogy belülről érezzék egymásban. (Most a technikát hagy ne részletezzem!) Jaj, tényleg, az egymásba helyezett „bizalmukkal” a marketinghálózatokat is erősíteni kell!

Mi a barátaimmal – mivel egy véleményen vagyunk – megtaláltuk a megoldást! Pasis napot tartunk. Megidézzük Shirley Valentine-t, mert a nevében benne van a sör. (És egyébként is a vezetékneve a Valentin, pedig ő nemét illetően legalább „Valentina”. Majd a programismertető után beugrott, hogy a házigazda fia Bálint, legalább akkor az ő egészségére (is) iszunk. Néhány pohár után meg már jöhet „Jóska, Sára, Tercsi, Fercsi, Kata, Klára és valahány név a naptárban…” 

A kép alapja: Takács Bálint