Ki ne súgott volna már össze aktuális beszélgetőpartnerével olyas valakiről, aki éppen nem volt ott? Ráadásul az esetek nagyobb részében negatívan megközelítve az illetőt. A kérdés költői, hiszen nap, mint nap megtörténik.

Gyarló az ember. Természetesen csak a „másik”. Erről leginkább úgy szokás beszélni, hogy az illető ne hallja. Igen, a háta mögött. Még akkor is, ha ez úgyis kitudódik. Az elemzésből most is kimaradnak az angol tudósok. Nincs is rájuk szükség, hiszen a hétköznapi „kisemberek” mindennapjairól lesz szó, tehát mindenki ismeri a helyzetet. Akár résztvevője, akár vétlen hallgatója, akár érintettje a történetnek.

Egy tavalyi elemzésben azt fejtegettem – kaptam is érte hideget-meleget – hogy az emberi külsőnek milyen hatása lehet, ha azt összefüggésbe hozzák az álláskereséssel. De nem kell feltétlenül még a munkahelyig sem eljutni, (csak az olyan jó pletykás hely) ha valakit ki akarunk beszélni. Sőt még a belső értékek „sem annyira” fontosak, ha van mit megbeszélni valakinek a külalakjáról. Főleg azért is, mert az illetőt a belbecsről megítélni csak akkor lehet, ha jól megismerjük. De ez egy „bonyolult” és hosszadalmas folyamat. A külsőt pedig hááááát… meglátni és … kibeszélni.

A mai kinyilatkoztatás tárgya, az egyik leginkább feltűnő tulajdonság, ha valaki a méreteit tekintve eltér a „szokványostól”. Na, nem úgy, hogy túl magas vagy túl alacsony, hanem a függőleges méretei nem feltétlenül arányosak a vízszintes terjedelemmel. Tudom, hogy ezt egy szóval is ki lehetett volna fejezni, de a túlsúly fogalma (főleg ennek hétköznapiasabb megfogalmazása) már alapból sértően hat azok körében, akik így érzik jól magukat. Végül is beleférnek a bőrükbe, mert az anyatermészet ezt a „burkolatot” ilyen rugalmasan találta ki.

Nekem aztán végképp nem érdekem, hogy bárkit is megvédjek azért, mert nem fér bele egy „hétköznapi” skatulyába. Csak átfutott a fejemen néhány gondolat pusztán a pozitív gondolkodás jegyében. Itt van pl. az ugyancsak kettős mércével értékelt tetoválás. (Ami a megosztást okozza, az élettani hatás, ennek kimenetele, valamint az aktualitás, illetve annak elmúlásával a változtatás lehetősége.) Ami a tuti és elvitathatatlan: olyan mértékű „reklám” felületet tudnak biztosítani, ami után a klasszikus plakátfiúk csak irigykedni tudnak. A gyorsasági versenyben nyilván nem előnyős a többletsúly. Na de ha egyszer meg van a lendület! Nincs az az akadály, ami ezt megállíthatja. Egy esetleges test-test elleni küzdelem esetén, gondolom nem kell ecsetelni a fölényt. A védvonalak pedig egy ugyancsak utánozhatatlan természetes páncélt biztosítanak.

Az eddigi élettapasztalataim szerint (nem véletlenül került az utolsó előtti helyre) az ilyen emberekbe sok minden más belefér, ráadásul kamatostul. Főleg szeretettel telítettek, azaz szeretetteljesek. A végére hagytam, de szerintem az egyik legjobb dolog. Sőt, nem is egy, hanem három szempont: csoki, csoki, csoki!

Mivel a külalakot most a „pletyka” oldalról közelítettük meg, nincs jelentősége, hogy a „méreteltérést” mi okozza. Ez amúgy is háttérbe szorul, ha csak a jelenségről beszélünk. Mint ahogy az is, hogy az illető tesz e, vagy akar e tenni az alapállapot megváltoztatása érdekében bármit is.

Ráadásul mindenki tisztában van azzal, hogy ő is górcső alá kerül egy „másik” beszélgetésben, ahol éppen ő maga nem lesz ott! Ennek fényében „kívánok” mindenkinek jó pletykálkodást! Ja, és emiatt senki ne fogja magát vissza az evéssel! A rosszindulatú „háttér”-embereknek pedig nehogy adjanak csokit! Tartsák meg nekem!

Kép: - ami a plegykát illeti
        - ami pedig a méretet

üdv: Jumbóka a #Fejszelep, és a #BloggerKépző ajánlásával