Többféle módon igazolhatjuk magunkat a hatóságok előtt. Nyilvánvalóan a leghitelesebb iratok, a fényképes igazolványok. De mit tehetünk akkor, ha pont a valóság nincs kőbe „nyomtatva”?

Igyekszem arra törekedni, hogy a vírushelyzetet egyre kevesebbszer hozzam szóba. Van erre éppen elég „hiteles” forrás. Létezik azonban számtalan helyzet a hétköznapjainkban, amelyekre való hatását nem egyszerű értelmezni.

Emberek számtalan módon élhetnek együtt, hiszen a párkapcsolati formációknak egyre több „variációja” válik elfogadottá. De most tekintsünk el a nemek összefüggéseitől meg a gendersemlegességtől, létezik más érdekesség is. Az ingázás fogalmát már évtizedek óta ismerjük. hiszen az „átkosban” is létezett. A család valamelyik tagja bizonyos rendszerességgel és bizonyos távolságra utazik a munka ürügyén A-ból B-be és vissza. Ez úgy működött, hogy a két félnek azonos helység volt a lakcímkártyáján, de máshova jártak dolgozni.

Mára azért elég sokat változott a világ, és korábban két külön világban élő emberek is könnyebben egymásra találnak. Ezzel nem is lenne probléma. De mi van akkor, ha papíron még hosszas kapcsolat után sem kötik össze az életüket. Ráadásul a papír alatt, most nem feltétlenül „házasságlevelet” értek. De mondjuk, a lakcímkártyájukat sem hozzák közös nevezőre. A világ „normális” medrében haladva persze ezzel sem lenne probléma, de különösen a mostani helyzetben, egyre kevesebb az olyan szituáció, amire azt mondhatnánk, hogy „standard”.

Miért is nem változtatják meg egyesek a lakcímüket papír alapon is? Ennek számtalan oka lehet. Orvosválasztás, közlekedési támogatás, de a lustaságot sem lehet kihagyni, főleg, hogy ez nem egy jogi kategória.

Igen ám, de egyszer csak „vala” a kijárási korlátozás, vagy akár a lakhelyelhagyási tilalom. Hogyan mégy haza egy olyan városba, amelynek „hivatalosságát” semmilyen módon nem tudod igazolni? A célirányt, de főleg a célszemélyt semmilyen módon nem tudod – papíron – magadhoz kötni. Mondhatod e azt a hatóságnak, hogy magánügy? Nyilvánvalóan nem! De akkor mi lehet az adu ász, amit előhúzva perdöntő bizonyítékod van az utazás jogosságát illetően? Felnyitod a csomagtartót, és előhúzod az egy heti mennyiségű szaros gatyádat, vagy a több napos menüt igazoló étlehordó mennyiségét, néhány befőttes üveggel kiegészítve.

Én tudom, hogy egy olyan világot élünk, ahol mindent bélyegzővel, aláírással kell igazolni. De a levezetett szituval kapcsolatban egy ing is lehet pecsétes az ételtől. A „kisemberek” élete pedig bármennyire is messze van a Duna partján levő kupolás épülettől, mégiscsak a valóság része. Vagy legalábbis van, akinek ez jutott.

Kép: saját

üdv: Jumbóka a #Fejszelep, és a #BloggerKépző ajánlásával