Kívülről megítélni egy kapcsolatot, sőt különösen belekotyogni abba, eléggé „antiszociális” lépés. De mivel emberek vagyunk, óhatatlanul véleményt formálunk. Nem csak a nagyvilág dolgairól, – amelyről valljuk meg őszintén vajmi keveset tudunk tényszerűen – hanem közvetlen környezetünkről is. Amelyről persze pontosan olyan hiányosak az ismereteink… Még arról is, ami az orrunk előtt történik.
Párkapcsolati témákról nem nagyon volt még szó ezen a felületen. Mit is várhatnátok egy olyan embertől – tapasztalati oldalról megközelítve – akinek csak pár kapcsolata volt az életben. Most sem maga a „kapcsolatiság” lesz célkeresztben, hanem inkább annak külső megítélése.
Büszkén mondhatom magamról, hogy hozzám mindig őszintén fordultak a „felek”. Annál is inkább, mert tudják, hogy az elhangzottak nem mennek tovább. Legfeljebb kikerülnek az internet népe elé. Ebből legalább tudják, hogy a „bajaikkal” nincsenek egyedül. Ettől a pár sortól azért nem lettem párterapeuta, főleg nem a saját írásom okán.
Minden időszaknak meg vannak az aktuális álompárjai, akik óriási médiafigyelmet kapnak. (A legutóbbi magyart azért nehéz lesz majd „überelni”.) Na, de minden kisebb közösségnél vannak saját kirakatemberek. Pl. az „alfa”, szót nem is értem, hogy miért mindig a pasira ragasztják automatikusan. Tényleg, a TOP nőre mit is mondanak? Lényeg, ha ők ketten egymásra találnak, az gyorsan beindítja a „pletyka expresszt”. Főleg azoknál, akiknek erre a vonatra nem jutott helyjegy. Távolabb állva az eredeti forrástól persze rögtön találgatni kezdenek. X vagy Y vagy Z? Jön is a döbbenet, ha kiderül a név, aki mindegyikük számára szimpatikus, de valahogy nem tudják elképzelni abban a szerepkörben. Ő nem az a „kategória”! – mondják. De ez meg mit jelent? Hogyan lehet „beárazni” valakit? Ráadásul egy olyan szerepkörbe, ami gyakorlatilag mindenkinek „kijár”? Anyagilag, erkölcsileg vagy netán társadalmi helyzete szerint? Igen, tudjuk, van az a kör, ahol így működik.
Akkor ez természetes, hogy a sajtó nyilvánossága előtt zajló történeteket gyakorlatilag leképeztük a hétköznapjaink „szintjére”? De miért is működne másként a mi „kis” köreinkben? Ja, hogy emberek vagyunk. De akkor min is csodálkozunk?
Kép: a pixabay segítségével készült, sajátos montázs-technikával
üdv: Jumbóka a #Fejszelep, és a #BloggerKépző ajánlásával
