Számtan, mértan, fizika, kisangyalom! – énekeltük kisiskolás korunkban. Folytathattuk volna a történelemmel, a földrajzzal, de valahogy másképp alakult! – sajnos.

A viszonylag szűk törzsközönség ellenére, már többen jelezték, hogy nagyon várják a hétvégi „bejelentkezésemet.” Mármint, hogy miféle orbitális marhasággal jelentkezem, a hét egyfajta lezárásaként. Remélem, ezúttal tényleg nem okozok csalódást. Én? – hiszen csak leírtam!

Azon persze megint csak érdemes lenne elgondolkodni, hogy nálam „mentek el otthonról” vagy azoknál, akik megalkották a Laposföld-díjat. Netán a pirula épp azokhoz gurult, akik a „jeles esemény”-ről valamilyen módon tudósítottak, megemlékeztek.

Gyermekkoromban én is nagy meserajongó voltam, szerettem a különféle rajzfilmeket. Nehéz volt választani, mit merjünk véletlenül kihagyni, de ahhoz is nyomós ok kellett. Imádtuk az élet nagy dolgainak egyszerűsített megoldásait, a kisemberek nagy tetteit. Persze már akkor is tudtuk, hogy a valóság azért „kissé” eltér a „mesevilágtól”, a jó nem mindig az, aki annak látszik. Az életben sem midig Ő győz. Az „itt a vége fuss el véle” szófordulatot pedig nem úgy értelmeztük, ahogy manapság. Olyannyira, hogy a „Fogd a pénzt és fuss!” ma már szó szerint másképp „érvényes”. Oké, ez nem rajzfilm, de a napi életben hiába is futnánk utána, hiszen már rég elvesztette közpénz jellegét. Vagy helyesebb lenne leírni úgy, ahogy az ARC kiállításon is megjelent: „Elvesztette enyém jellegét”.

Na de térjünk vissza a rajzfilmekhez, mégiscsak a hétvégi matiné ideje van. A laposföld-hívőket valamiféle tudathasadásos állapot kapcsán mégiscsak a maradiságuk jellemzi. Azt gondolná az ember, hogy ez magától jön, és nincsenek gyökerei. Hát egy fenét! Ennek is, mint annyi másnak a mese az alapja. Aztán, hogy ezt tudatosan a már „hívők” alkották meg, vagy csak súgtak nekik valahonnan, soha nem tudjuk meg. (Olyan ez, mint a tyúk, meg a tojás esete.) Az Ági és Bági (Agi Bagi) történeteit lehet, hogy nem véletlenül elsősorban a „közmádia” tűzte műsorra.

Ja, hogy a Lolka és Bolka is a köz-TV-n ment anno! Igen, akkor nem is volt más. Mi, akik abból az időből „származunk”, mégis tudunk különbséget tenni a korszakok jellegzetes „Föld-ábrázolásai” között. Persze itt is van valamiféle furcsa ellentmondás. Mindkét mese lengyel, így talán érthető, hogy a nagy barátságban még ezeket is onnan importáltuk. Igen ám, de ez a történelmi alapokon nyugvó összefogás mintha egy kicsit „ellaposodni” látszana. Mint a Föld megjelenítése... Nem lehet, hogy a lengyel animátorok is valamiféle burkolt üzenettel éltek, amit nem tudunk, vagy nem akarunk átérezni? Szerencsére még van egy kis idő a hétvégéből, így lehet „értelmezni” a bevezető felvetésemet.

A fentebb említett (Index-es) linkelt cikk is megemlíti, hogy a „díjazottak” közül senki nem jött el. De nem értem a miértet? Vagy inkább azt, hogy miért ne(m)? Amerikában is van egy „negatív” díj, az Arany málna. (Valószínűleg több is, de az egyik legismertebb.) Ott azért időnként megjelenik egy-egy „díjazott”. Bizonyára valamiféle „promóciós” céllal. Szerintem ők már vannak annyira „huncutok”, hogy megfelelő kommunikációval ezt is a saját javukra tudják fordítani!

Képek: A szövegben linkelt helyekről!

üdv: Jumbóka a #Fejszelep, és a #BloggerKépző ajánlásával