A vizet sokféleképpen meg lehet közelíteni. Most nem járműre gondolok, hanem szemléletre. Tudjátok, mint Süsü: „Most tüzet, vagy vizet?” Na, de ha valamikor, akkor most, valóban félre a tréfával!

Filmajánló, mégsem mozi. Természetfilm, de nem „az Attenborough” készítette, hanem más, Magyarországon kevésbé ismert, de elismert szakemberek. Nem „happy end”-et sugall, hanem valós megoldásokat kínál. Lehetőségeket, segítséget.

Szomjas vagy? Igyál egy pohár vizet! Mondom ezt én, aki inkább sörös, már amikor lehet. Valószínű ezzel a felhívással nem is lopom be annyira a barátaim szívébe magamat. Na, de most nem a sörről van szó, hanem a vízről!

Ugye milyen egyszerű a történet? Megnyitjuk a csapot, iszunk egy (fél) pohárral és kész. Félreértés ne essék, most nem az afrikai éhezők/szomjazók párhuzamba állítása következik. Maradjuk csak kis hazánkban, van itt épp elég baj a vízzel. Ilyen-olyan „állatkák”, baktériumok, klór és egyéb „nyalánkságok”… De most ezen is lépjünk túl, szálljunk le a földre, pontosabban a „FÖLD”-re szó szerint!

A talaj ugyanis nem tud vizet kérni. Pontosabban küld „ő” jeleket a szikesedéssel, kiszáradással. De ezeket aztán vagy komolyan vesszük, vagy nem. Nyilván az utóbbiról van szó, mert különben nem foglalkoznék vele én sem. Pedig én aztán tényleg csak egy kis pont vagyok a történetben. Főleg, hogy gyakorlatilag véletlenül csöppentem bele egy beszélgetésbe. Bár szerintem a magyarországi vízgazdálkodásról kevesen tudnak bármit is. Ez ugyanis nem a foci vagy az autóvezetés, amihez „mindenki ért”. Persze, hiszen a napi „rutinunk” mellett a „szabadidőnket” elviszi a politika, meg a celebek.

Gyakorlatilag akkor foglalkozunk „vízügyekkel”, (most az otthoni problémákat egy kicsit háttérbe szorítva) amikor a TV-ben az árvizekről vagy az aszályokról hallunk. Na, na, lassan közelítünk a mai „megfejtéshez”, főleg ami az utóbbi fogalmat illeti.

Aki elolvasta a kiemelést, és legalább hallomásból értesült erről a „Hanság” dologról, akkor annak már van min elgondolkodni. Akkor ezt még nem úgy dolgozták fel az illetékesek, hogy „Eltékozolt vizeink”. De ha összefüggésbe hozza az áradásokkal és az aszályokkal, akkor már sejtheti, hogy mire is akarok én kilyukadni. Pontosabban nem is én, hanem azok, akik a linkben megidézett filmet készítették!

Nyilván, akik az egykori vízgazdálkodásért felelősek voltak, ők is gondoltak valamire. Mint ahogy egyébként az őket megelőző szakemberek is, akik más hazai vizek szabályozásában is gondolkodtak. (Akár a Tiszának, mint folyónak, akár más, pl. az egykori alföldi mocsaras területek megszüntetéséért voltak felelősek.) Ami valószínűleg akkor is vezérelv volt, az nem egy hosszú távú gondolkodás része lehetett. „Pillanatnyi” gazdasági érdek, ami akkor jónak tűnt. De, még az sem biztos, hogy rossz ötlet volt. Egyszerűen nem vitték végig a lehetséges következmények átgondolását. Még az is lehet, hogy az alapötletet csak ki kellett volna egészíteni azzal, hogy az esetlegesen keletkező (és kiszámítható) „károkat” hogyan lehetne kompenzálni. Más, kiegészítő lehetőségekkel megtoldani a folyamatokat. Ezekre is mutat már jó példákat az emlegetett film.

Kicsit óvatosan próbáltam ismét utalni erre a szinte dokumentumfilmes kategóriába sorolható, de gyakorlatilag „segélykiáltásra”. Miért? Mert több, mint 22 perces, majdnem 23. Ki néz meg ma egy ilyen filmet? Legfeljebb a szakemberek, ha valaki nagyon „rábeszéli” őket valami konferencián. Mi, „kisemberek” egy 15 másodperces „reels-videóba” is belepörgetünk, ha nem dől össze egy ház rögtön az első 2 másodperben. A celebek mellbőségének változásáról nem is beszélve…

Látszólag ismét a Föld kizsákmányolásáról beszélünk. Valójában az emberiség ismét önmagának rúgja a gólokat. Ha nem tanulunk meg a természettel összhangban élni, csak a saját idejünket rövidítjük meg. A Föld köszöni szépen, jól van, nem kell megmenteni, legfeljebb hamarabb szabadul meg tőlünk.

Kép: YoTube

üdv: Jumbóka a #Fejszelep, és a #BloggerKépző és az #Mbbkujratöltve ajánlásával