Ahogy egyre inkább elhúzódik az ukrán-orosz háború, mind több szakértő nyilatkozik az elemző műsorokban.

Mindenkit „megnyugtatok”, velem nem nőtt a „hozzáértők” száma, én is „csak” azok közé tartozom, akiket érint a konfliktus vélt vagy valós hatása. (Sőt még a gerjesztett jelzőt is le merem írni.) A végső következtetésektől, ezzel együtt a következményektől pedig még nagyon messze vagyunk.

Akik efféle írásos tartalmakkal foglalkoznak, szinte lételemük, hogy törekedjenek a változatos szóhasználatra. Szerencsére a magyar nyelv bővelkedik a szinonimákban. (Ezért áll itt egy idegen szó…) A háborúban több biztos dolog is van, ezek általában tragikusak. De a szavak is nagyon fontosak, és ebben is van biztos pont. Még pedig az, hogy ezek ereje sem játék. Éppen ezért egyáltalán nem mindegy, hogy milyen – látszólag – rokon értelmű szavakat használunk.

Ami engem kifejezetten bosszant, hogy egyesek mennyire felelőtlenül alkalmazzák a nyertesek, illetve a győztesek szót. Arról nem is beszélve, hogy igazából a vesztesek azok, akik a legtöbbet szenvedik el, sőt számuk is a legnagyobb. Nem tudom, hogy csak a magyar nyelvben lehet e ilyen szembetűnő különbséget tenni a nyertes és a győztes között, mindenesetre számomra óriási az eltérés.

Győztesek a sportban vannak (legalábbis a pályán). Gólok, pontok, méterek, másodpercek, kilogrammok. Ott a küzdőtéren az egyiknek több a másiknak kevesebb. Legalábbis ezek a tények, amelyek mindenki számára láthatók. Hogy itt kik a nyertesek? Ehhez tartsunk egy kis hatásszünetet…

Térjünk át a hadszíntérre. Először a történelem „előtti” korokra. Szemtől szemben, kard ki kard! Hadvezérek, akik az uralkodó legfőbb bizalmasai, vagy akár maguk a királyok is a terepen. Talán akkor volt utoljára kéz a kézben ez a fogalom-páros. Győztesek-nyertesek.

Félek, hogy nem egy varázsütésre, de a helyzet mára egy „kicsit” megváltozott. Több szempontból is. Az én egykori helyzetértékelésem is mehet a kukába, (mondjuk, ezen nem kell csodálkozni) de maga a konfliktus szereplői gárdája is bővült. Szó sincs már arról, hogy két ország áll szemben egymással. De az ukránok mögötti új beszállók ugyebár nem közvetlenül léptek be a körbe. Bizonyára nem minden ok nélkül. Valószínűleg valamiféle érdekből… Ez pedig nem a „jaj, segítsük a kisebbet” című jótékonysági est… A háború következményei számunkra beláthatatlanok, legfeljebb egy, a legsötétebb véglettel fejezhető ki. Nem úgy a nálunk sokkal inkább „számító” gazdasági hatalmaknak, akik nyilván nem véletlenül fektetnek be ide vagy oda. Csak ők egy „kicsit” nagyobb „cápák” mint ahogy azt az egyik kereskedelmi csatorna műsorában láthatjuk. Gyakorlatilag meg is van a „megfejtés” a nyertesek szóra. Bár a konkrét személyeket, vagy az „oldalt” még nem tudjuk. De a világ gazdasági összefonódásait sejtve, azt érezhetjük, hogy minden ezer szállal kapcsolódik mindenhez. Így simán benne van a pakliban, hogy valaki az egyik helyen még ha veszít is egy kicsit, az valahol „máshol” majd visszajön.

Térjünk is vissza a frontra. (Illetve dehogy akarna odamenni bárki is.) Máris van egy másik „megfejtés” is, ráadásul egy olyan kérdésre, amit fel sem tettem. Hiszen ott vannak az igazi vesztesek. Ott ugyanis valamit biztosan elvesztenek. Az egészségüket, az életüket, a családjukat, vagy éppen a családjuk őket. És aki túléli? Aligha érezheti magát győztesnek. A nyertesek pedig… legfeljebb a sajtóból, vagy ilyen-olyan jelentésekből tudhatják meg, hogy milyen áron kerültek abba a helyzetbe... A gazdasági mutatók pedig majd megmutatják, hogy mennyi is az annyi. De a fizikai küzdőtértől olyan messze vannak, hogy aligha érzékelik az emberi oldalát a dolognak.

Beszélünk mi felső tízezerről? A világon nincsenek annyian… A többiek meg… Vonj ki a 8 milliárdból néhányat!

Képek: Pixabay

üdv: Jumbóka a #Fejszelep, és a #BloggerKépző ajánlásával

Ez a bejegyzés az MBBK Bloggereinek összefogásával jött létre. Gondolataink egy téma különféle megközelítése után a kék gombon találkoznak. Kattints bátran!