Nocsak, az ott nem Trump sapkája? Ááááá honnan ismerné ő a Piroska és a farkas meséjét? Pontosabban farkas honnan ismerné az elnököt?
A sapkák már csak ilyenek. Divatot teremtenek, vándorolnak, esetleg jelképeznek valamit. Talán mi vagyunk azok, akik egyfajta ideológiát teszünk mögéjük. Hiába no! Aztán ha egyszer valami rászabadul a világra, akkor, jaj! Jaj nekünk!
Távol álljon tőlem, hogy elhomályosítsam a „szerzőtársamra” (Mi így élünk blog) irányuló figyelmet. De úgy gondolom, hogy ez a piros sapka „dolog” sokakat megihletett. Azt viszont nem szerettem volna, ha az én gondolataim az asztal fiókjában maradnak! – ha már megfogalmaztam néhány dolgot, mire az ő írása is megjelent.
Általános iskolában orosz tagozatos osztályba jártam. Ment is a nyelvtanulás úgy „átlagosan”. Aztán az élet úgy hozta, hogy egyszer-egyszer elgondolkodtam, hogy miért is nem vettem komolyabban. Úgy a ’70-80-as évektől élőben végig kísérve a „modern”-kori történelmünket lett volna előnye is, hátránya is egyaránt. Mai fejjel persze csak előnye, mert akkor a megfelelő időben használhattam volna eredményesebben. (Legfeljebb csendben maradtam volna, amikor az volt a „kívánalom”.)
Az egykori „tagozatos” osztály azt jelentette, hogy emelt óraszámban tanultuk az orosz nyelvet. Akkor jött velünk szembe az ismert mese. A címe a szó szerinti fordítás után szabadon olvasható. Magyarul természetesen a „Klasszikus”: Piroska. Akkor még nem tudtuk, hogy a sapkáknak különös jelentősége lesz.
Van valami, ami piszkosul bántja a „csőrömet”. Mi az oka annak, hogy fél Magyarország – pontosabban kis hazánk egyharmadának kétharmada – még mindig gondolkodás nélkül az USA elnökének nagyszerűségét szajkózza? Oké-oké, hogy vezérük is ezt teszi. Na, de nem látják, hogy a magyar miniszterelnök felé sem akkora már Trump lelkesedése, mint a kampány idején? Azt értem, hogy az egyik honfitársunknak egy „bizonyos” listáról való levétele „fontos” politikai érdek. De nem lehet, hogy ezért majd kérnek még tőlünk valamit. (Jaj-jaj-jaj, megint egy rossz hasonlat, hogy a Tanú című film ikonikus mondata megint előkerül egy politikai közegben.)
Az nem tűnik fel senkinek, hogy egy – magát a világ rendőrségének tartó – állam már oly módon próbál beavatkozni bizonyos területek újrafelosztásában, aminek további következményei lehetnek? Képzeljék csak el, hogy „AZ ELNÖK”-nek egyszer csak szüksége lesz egy lábfürdőre, amire a mi „nemzeti lavoárunk”, a Balaton, éppen alkalmas lenne. Az ottani „érdekcsoportoknak” meg le kellene mondani róla… Tudom, tudom… Rosszat álmodtam, mert előző este besöröztem egy távol-keleti étteremben. Úúúúú, megint rossz kötés. Bizony a keleti végeken is van olyan ország, amelynek vannak „kisebbfajta” területi vitái… Arról nem is beszélve, hogy az USA-nak most más jellegű ötletei is vannak különféle régiókat illetően. Európában is, (pl. Dánia-Grönland) és Észak-Amerikában is, mint pl. Kanada. Azt hiszem, nem kell különösebben ragozni, hogy az ottani érintettek ezeket a „világot megváltó ötleteket” nem éppen a kívánt módon fogadták a kitörő lelkesedésükkel.
A mesecímet kiváltó közeget azt gondolom, nem kell különösebben megindokolni. Hiszen Putyin elnököt illetően jól látható, hogy az ő fejére is átkerülhetett volna a sapka. Piroskáéról a farkasra. Ha a fenti gondolatokat összekötöm a Nagy Medvéről, szóló eszmefuttatással, akkor még bonyolultabb a probléma. Sőt, néhány héttel ezelőtt a két nagyhatalom még ellentétes álláspontot képviselt Ukrajnával kapcsolatban. Most pedig éppen van az a nyersanyag, (pénz, ideológia, hatalom) amiért „feladták” az egymás iránt érzett „ellenszenvüket”. Ismét bebizonyosodott az az elv, hogy valaki egyszer barát, egyszer ellenség, csak a különféle érdekközösségeken vagy éppen ellentéteken múlik. Pont, mint az oviban. De kérdem én (már megint)! Mikor fognak már felnőni, vagy akár minket felnőttként kezelni? Hiszen így csak mi „kisemberek” látjuk a kárát az egésznek. Azt észleljük, hogy mennyire kiszolgáltatottak vagyunk különféle eszement diktátoroknak.
Na, azért még jön a hab a tortán, vagy, hogy stílusos legyek, a bojt a sapkán! Mit terveznek itthon? Ársapka bevezetését. (Pusztán „csak” azért, mert a fentebb leírtak miatt ilyen-olyan vészhelyzetben „kell” kélnünk.) Értjük, hogy még tart a tél, és hideg van, (kabát, kesztyű, sapka, sál) de akkor hol van a repülőrajt? Csak pusztán etikai okok miatt nem másoltam be ide a szerencsétlenül járt, a földön fejre állt repülőgép fotóját…
Végül (is) már régen idéztem Hofit… neki ugyebár nem a sapkák színével volt a baja, hanem hogy van, vagy nincs… pontosabban már az is mindegy volt…
Kép: MI vagy AI, ahogy „tetszik” egy kis pixabay segítséggel.
üdv: Jumbóka a #Fejszelep, és a #BloggerKépző és az #Mbbkujratöltve ajánlásával
