Nem véletlenül kell mindig óvatosan fogalmazni. Különösen, ha pénzről van szó! Lassan éledezik az európai fociélet. Ezzel együtt az arab liga „haldoklik”.

Kevés olyan dolog van a világon, amibe annyi lóvét ölnének, mint a labdarúgásba. Hétköznapi halandók számára felfoghatatlan összegek vándorolnak, sokszor azt sem lehet tudni, hova. Nézzük ugyan a számokat, helyenként látványosan dobálóznak vele, de a valós értékeket aligha vagyunk képesek felfogni. (Két nullát még lekezelünk, ha döntetlen az eredmény, ám hogy a többi hova gurul…) De, hogy éppen a fociból köszönjön vissza a címben elhangzott mondanivaló, aligha gondoltuk volna néhány évvel ezelőtt. Lényeg, hogy egyre többen hagynák ott az arab ligát.

Bármennyire is közelebb van az Arab-félsziget, mint az USA vagy Dél-Amerika, a köztudatban igen kevés információnk van arról, hogy hova is kellene tenni. Oké, hogy olaj, sivatag, meg most még C. Ronaldo is, számunkra ez egy zárt világ. Mégis úgy gondolták az ottani „uralkodók”, hogy van az a pénz, ami mindent visz. Focit, és a „vele együtt járókat” (játékosokat, edzőket, sőt játékvezetőket) egyaránt. Bár a felsorolt területek sok mindenben eltérnek, mégis Szaúd-Arábia az az ország, melynek hallatán egy kicsit összerándul az ember gyomra. A kultúrája, népe annyira eltér a többiekétől, hogy az ember nehezen képzeli el, hogy oda csak úgy be lehet illeszkedni. Én tudom, hogy a focisták egy kicsit más fejjel gondolkodnak. (Úgy ahogy persze mi is róluk.) Most amíg erejük teljében vannak, addig ki kell használni a lehetőséget, hiszen iszonyat sok pénzt lehet keresni. Itt a hajdan megszerzett hírnévvel egy kicsit tovább lehet élni, sőt ez akár a levezetéshez is elég kell, hogy legyen. De ha az ember tartósan (vagy legalábbis hosszabb távra) rendezkedik be valahol, akkor a fő tevékenysége mellett azért mást is kell csinálnia.

Na, de mit tehet ott az ember, ahol mások a szokások, más a kultúra, ráadásul az éghajlat, az időjárási viszonyok is erősen eltérnek a megszokottól? Persze, hogy eleget teszel az ottani uralkodó osztálynak való megfelelési, megjelenési „kényszernek”. Végül is azt az irdatlan pénzt csak nekik köszönhetik. De a szórakozási, kikapcsolódási lehetőségek is egy kicsit mások a kultúrából adódóan. A mi kevés ismeretünkkel valóban nehéz tapogatózni ebben a témában, de úgy gondolom, a kutyus mégis csak itt van valahol elhantolva. Már pedig, ha nincs meg tartósan a komfortérzeted, akkor nem fogod magad jól érezni, bármennyire is megfizetik. Így nem véletlen, hogy egyre több, korábban Európában játszó szupersztár vágyik el onnan.

Távol álljon tőlem, hogy egy újabb Messi-Ronaldo ellentétet szüljek, de valahol csak kijön az, hogy valaki miért kedveli az egyiket vagy a másikat. Bár, a portugál egyelőre még marad – ha minden igaz.) Az argentin meg annyira másképp gondolkodna, mint sok másik gyors döntéshozó játékos? Messi előre látta, vagy ennyire tudta, hogy ott nem érezné jól magát? Ez persze valószínűleg nem a véletlen műve. Éppen ezért nem értem, hogy a többieknek miért nem jutott el időben a tudatáig, hogy az ott egy más kávéház. Ennyire elborította volna az agyukat a „guruló dollárok” illata? (Ugye, hogy ez az összefüggés másoknak is piszkálja a fantáziáját?) Mikor jön el az a pillanat, hogy a pénz már nem minden? Hááááát egyre több futballistának mostanság, hiszen már jelentős pénzösszegeket hátrahagyva is „menekülnének” onnan. Nagyon remélem, hogy előbb utóbb valaki csak kimeri jelenteni látványosan, hogy a pénz nem minden. Nekik talán elhiszik a „bálványimádók”.

A végére már csak egy kérdésem maradt. A politikusok erre mikor fognak rájönni?

Kép: pixabay segítségével készült, sajátos montázs-technikával

Üdv: Jumbóka a #Fejszelep, és a #BloggerKépző és az #Mbbkujratöltve ajánlásával.