Ha valódi tétje lenne a Köztársasági elnöki pozíciónak, megérteném, hogy ennyit foglalkoznak vele. Bár, a „színpadiasság” miatt, lehet, hogy nagyobb port lehet vele kavarni. De, ha valamit, akkor ezt sikerült leértékelni.
Magyarország sok mindenben első, és ebben nem kevés olyan listát vezetünk, amely elég negatív fényt vet az egyébként is elég árnyékos Kárpát-medencére. Alkoholfogyasztás, öngyilkosság, különféle betegségek ééés köztársasági elnökök bukása, illetve megbuktatása. Ez még akkor is igaz, ha az utolsó még nem biztos, hogy „bejön”.
Aki figyelemmel kíséri az itteni „munkásságomat”, azt elég nehéz lenne győzködni arról, hogy nincs „Köztársasági elnök fóbiám”. De valahogy mindig úgy adódott, hogy Áder Jánost, Schmitt Pált és Novák Katalint is sikerült „megénekelnem”, némelyiküket többször is. Mit ad Isten, még a nemzetközi porondot is megérintettem, amikor Václav Klaus – cseh elnök – nem a megfelelő helyre tett egy tollat.
Ha végignézzük a tisztség „legújabb kori” történelmét, azt nyugodtan kijelenthetjük, hogy általánosságban nem volt egy siker sztori. A valódi tekintélyét annak sem sikerült megőrizni, aki végigvitte a „kiszabott” időszakát. Mondjuk az első után a többit kár is volt „erőltetni”. Már csak azért sem értettem a dolgot, mert akik a korábbi elnökök „kiválasztásában” részt vettek (vagy éppen ellenezték) mind közös gyökerekkel rendelkeztek, ami a „pártmúltot” illeti. Csak egyesek „megfeledkeztek” arról, hogy honnan is jöttek.
Láttam szavazásokat arról, hogy vajon kitölti e az 5 éves ciklusát a nemrég kinevezett elnök. Nem X-eltem sehova még, de akkor most itt leadom a szavazatomat: NEM. Azt persze én se gondoltam komolyan, hogy ilyen gyorsan újra esélyes lehetek, de lassan itt az ideje, hogy én is valami nyugdíjas állás után nézzek. Na, jó, ez egyelőre magas labda, de a focis hasonlatot a végére tartogatom.
Na de hagyjuk a politikai megközelítéseket azokra, akik „értenek” is hozzá. Engem egészen más dolog foglalkoztatott, amikor belevágtam ebbe a posztba. Nekem sem eszközöm, se nem konkrét rálátásom nincs arra, hogy konkrétumokat sorakoztassak fel Sulyok Tamás múltjáról. Na meg háttérbázisom sincs, amely „kimosdatna” egy kínos helyzetből. De akkor mi ösztönzött?
Emlékeztek még arra, hogy mit mondott az aktuális elnök, amikor felkérték erre a tisztségre? „Már éppen a boldog nyugdíjas évekre készültünk a feleségemmel…” De kérdezem én kedves Tamás – ha már Ádert is „le-Jánosoztam” anno – akkor miért??? Hát hiányzott ez? Még itt is van az a pénz? (Főleg, ha utána már nem kell csinálni semmit.) A politikai közeg mindig is zűrzavaros volt, de ha valaki, akkor ő tudja, hogy ez nem lesz jobb. Mivel az ellenzéknek nincs más eszköze a közéleti szerepvállalásra, vagy annak érdemi megváltoztatására, egyetlen módszer marad. Mindenkibe beleszállni, ha jogos, ha nem. De mint tudjuk arról a bizonyos „haraszt”-ról, úgyis jön az a szél vagy jobbról, vagy balról, ami előbb-utóbb meglibbenti. Ha meg még alapja is van hozzá…
Ne igyunk azért előre a Köztársasági elnök bőrére. Közhelyes focihasonlattal élve, hogy ők is megértsék… A Fradi kispadján is öten ültek az előző évadban, mégis ők lettek a bajnokok. A FIDESZ-nek is nagy fórja volt, de egyszer csak elfogy…
Kép: WikipédiA
Üdv: Jumbóka a #Fejszelep, és a #BloggerKépző és az #Mbbkujratöltve ajánlásával.
