Hál’ Istennek vége a választásoknak. Pontosabban majdnem, hiszen vannak még, akik a térkép szélére sodródtak, de még kapaszkodnak a határvonalakba.

Tulajdonképpen érthető, hogy küzdenek a végsőkig, de tudjuk, hogy a legtöbb esetben ez csak olyan „hattyú halála” történet.

Az egyik leggyakoribb „fegyver” ilyenkor a gyűlöletbeszéd, erről már volt szó. A másik „rokonszakma” a múltban való vájkálás. A kérdés csak az, hogy milyen mélységig megyünk el. Létezik e olyan egyáltalán, hogy makulátlan tisztaság. Illetve ha meg is lát valaki valamit, szóvá lehet e, vagy kell e tenni?

Tegyük fel, hogy elmosogat valaki otthon. Minden szép, és csillog-villog – szerinte. Aztán hazajön a párja, meglátja, és észrevesz egy kis foltot valamelyik tányér szélén. Szóljon e vagy sem. Tudja, hogyha szóvá teszi, akkor soha többet nem lesz „meglepetés”. Esetleg egy kis „hagymaleves” is kijár. De ha minden rendben van, akkor is eszünkbe juthatnak a „csodálatos” TV-reklámok. Mert ugye vannak azok a vizsgálati módszerek, amivel minden elmosogatott edényen, minden kimosott ruhán lehet foltot találni. Ez csak a „konkurencia” még szuperebb (drágább, takarékosabb) anyagán múlik. Van egyáltalán makulátlanság?

Emberek múltjában vájkálni még „érdekesebb” dolog, hiszen valakibe belerúgni egyébként is „menő”. De kinél, és meddig érdemes „visszamenni”? Főleg úgy, hogy a hatalom „gyakorlói”, sőt az ellenzék is tudja, hogy magyar „demokrácia” még mindig gyerekcipőben jár. Ez konkrétan azt jelenti, hogy gyakorlatilag az összes „fiatal demokrata” (igen, az is, aki közben kilépett vagy „átállt”) kommunista gyökerekkel rendelkezik. Ez alapból még nem lenne baj, hiszen – leírom még egyszer – gyakorlatilag az összes „fiatal demokrata” (igen, az is, aki közben kilépett vagy „átállt”) kommunista gyökerekkel rendelkezik. Mert, hogy a rendszer „sajátosságaiból” következően, ez akkor így volt „rendjén”. Az csak annyiból aggályos, ha ez a feledés homályába merül, hogy a „másik” úgyis tudja róla. Lehet, hogy „csak” KISZ titkár, lehet, hogy besúgó, III/III-as ügynök, de valami biztos van az aktájában, amit akkor is lehet tudni, ha „véletlenül” leégett az irattár. Tehát, tagadni kár.

Nyilván más lapra tartozik, ha a történethez valamiféle bűncselekmény is „társul”. Itt már ugye „véleményes”, hogy ez alapján el is ítélték az illetőt, vagy egyszerűen „csak” elévült. Legyen ez gazdasági jellegű, esetleg földügylet, vagy más olyan „tett”, ami anno még nem számított „elítélendőnek”, de ma már elbírálás alá esik. Nyilvánvaló, hogy a súlyos cselekedetek után a közügyektől való eltiltást „túl lehet élni”. De, hogy ezek után közjogi tisztséget is be lehessen tölteni, az ugye már nem „méltóságos”.

Lényegében tehát aki nyilvános szereplést vállal – különösen politikai körökben – annak egy dologgal mindenképpen számolni kell. Úgyis megtalálják! Pl. valami felnőttkori élménnyel, hogy a szomszédasszonyt csalta meg a saját feleségével. De tudjuk, hogy a bulvár a gyerekkorig is képes elmenni. mondjuk, hogy elütötte a csattogós lepkével a Mari néni tyúkját!

Kép: Saját

Üdv: Jumbóka a #Fejszelep, és a #BloggerKépző és az #Mbbkujratöltve ajánlásával.