(Sajnos) egy újabb negatív kifejezésről tudtuk bebizonyítani, hogy mennyire „király dolog”. Hiszen sikerült többször felszínre hozni, mint bármi mást, ami „pozitív” lenne.

A nagy egyházi kötődésű ünnepek előtt mindig van valamiféle felkészülési időszak. Advent, böjt vagy valami hasonló. A pünkösddel kapcsolatban nem tudok ilyenről, bár az is igaz, hogy ezekben a „körökben” nem vagyok igazán járatos. De az élet „gondoskodott” az előkészületekről, ha nem is a várt formátumban.

Gyűlölködni „jó” dolog, hiszen az ilyen mentalitással aztán keményen oda lehet mondani bárkiről, bármit. Háááát nem, nagyon nem!

Az egészben a legszomorúbb, hogy a gyűlöletkeltés leginkább azok érdeke, akik a leginkább, vagy mondhatni a leghangosabban kampányolnak ellene. A csoportot konkrétan megnevezni persze nem lenne egyszerű. De maga a kör aligha kérdőjelezhető meg. Hatalommal rendelkező „társulatokról” van szó, és ezek csúcsán mindig valamiféle politikai csoportok húzódnak meg, természetesen egy- (pontosabban több) oldali gazdasági támogatással. Miért gondolom ezt? Hiszen egy érdekcsoportot megdönteni, fellépni ellene csak tömegesen lehet, bár nyilvánvalóan ehhez is „némi” anyagi háttér „szükséges”. Az ellenérdekű csapatokat viszont leginkább gyűlöletkeltéssel lehet egymás ellen hangolni. „Mindegy" hogy mivel, lényeg, hogy a másikban minél több és minél nagyobb hibát találni, és ezt minél fajsúlyosabban a felszínre hozni.

Ennek egyik „leghatékonyabb” eszköze a közösségi média, hiszen ott „bárki bármit” mondhat – ellenőrizetlenül. A magyarok ebben különösen élenjáróak, hiszen – ebben is – az egyik leginkább kreatív nemzetnek ismernek bennünket. Igaz ez akkor is, amikor élen járunk a tudományokban és a fejlesztésekben. De akkor is, amikor a másikban való hibakeresés, annak lejáratása, vagy bármi más negatívum a „cél”. Az egyik legklasszabb dolog, amikor valaki valamiben kitűnik, abban sikeres, elismerésre méltó. De az is igaz, hogy a világon most már több, mint 8 milliárd egyéniség él. Sőt, lehet is ennyiféleképpen élni, de csak egy bizonyos határig. Ugyanis a közösségi élet nem működhet ilyen színesen, hiszen ahhoz akkor ennyi bolygóra lenne szükség… De ha nem lesznek közösségek, akkor nem is jönnek létre olyan „alakulatok”, amelyeknek a jelenlegi hatalmi csoportosulásokat nem hogy leváltani nem lesz lehetőségük, de még csak változ(tat)ásokra se tudják kényszeríteni az „elitet”.

Mindezek igazolására a hét egyik legszomorúbb eseménye világított rá. Hiszen megtámadtak egy politikust, Európa közepén! Az elkövető nem egy bevándorló, nem egy általánosan elítélt kisebbség tagja, hanem egy helyi állampolgár. (Természetesen most már igyekeznek megtalálni, hogy miért tűnk ki valamiféle szélsőséges csoportból, de ezzel egy „kicsit” elkéstek.) De most nyilván nem ennek elemzése a cél, hanem a jelenség kapcsán kialakult gyűlölethullám hatásai. Én nem is emlékszem olyanra, hogy általánosságban kellett korlátozni a nyilvános felületek kommentszekcióit ennyire „látványosan”. Mert ugye emberek „vagyunk”, mi majd megmondjuk… Sokak számára ez jelenti a szólásszabadságot, írásos formában pedig a sajtószabadságot. Igen ám, de a véleménynyilvánításnak is vannak írott és íratlan szabályai. Utóbbinál pedig olyan dolog a meghatározó, ami mindenki sajátosan értelmez. Ami pedig ebben a „legegyszerűbb”, a trágárság fokozása, illetve a megalázás egyre mélyebbre való süllyesztése.

Ha már sport, akkor nem is kell messzire menni, már a hét „második” leginkább megosztó személyét illetően. Hiszen a „legnépszerűbb” magyar klubhoz az idény közben érkező edzőt „istenítették” anno… Most pedig újra a „legfelsőbb vallási példaképet” emlegetik a „gyermeknemző képessége” kapcsán, ha a tréner csúfos távozására gondolunk.

Minél inkább „felülünk” a gyűlöletvonatra – pillanatnyi megoldást keresve – annál távolabb kerülünk, egy valódi, hosszabb távú megoldástól, no és persze egymástól. A Földet elsősorban nem a „zöld” megoldások fogják megmenteni, hiszen – ahogy korábban is írtam – bolygónk a legnagyobb túlélő. Az a sokkal nagyobb kérdés, hogy meddig létezik rajta olyan lény, aki erről tudósítani képes.

Soha nem szerettem a „fantasztikus” filmeket, az ilyesfajta képzettársítások nem vonzottak. De a „majmok bolygólya jelenség” egyre inkább valószínűnek tűnik. Ha már az emberek nem tudják kordában tartani, elsősorban saját magukat. Aztán, hogy a majmok közül a zöldek vagy lilák lesznek túlsúlyban, ezt a maiak közül már senki nem fogja megtapasztalni.

Kép: Pixabay

Üdv: Jumbóka a #Fejszelep, és a #BloggerKépző és az #Mbbkujratöltve ajánlásával.