Az álmoskás tekintet, illetve a szemnyitogatás még visszaköszön a mai bejegyzésben, de ne szaladjunk ennyire előre, mégiscsak vasárnap reggel fogantak meg ezek a gondolatok.
Szeretek a hétvégi reggeleken kinézni az ablakon. Még néhány emeletnyi magasságból is látható a város csendes utcaképe. Mindenki ébredezik, legfeljebb a piac környékén van az átlagosnál nagyobb mozgás. Ééééés ezután megnyitja az ember a „zinternetet”, és visszatér az élet a „normális” kerékvágásba.
Nem annyira eltérő az a gyakorlat, hogy az embernek erről vagy arról megváltozik a véleménye. Ki tudja, mikor kap végre annyi információt egy témáról, hogy átértékelje az eddigi álláspontját. Ezután elgondolkodhat arról, hogy mikor és milyen formában hozza ezt a nagyvilág tudtára. Persze az sem ritka, hogy csak azért fordul szembe az addigi önmagával (esetleg a valakibe vetett hitével) mert a másik iránt érzett hűsége (elkötelezettsége) nem hozta meg számára a várt hatást. Szélsőséges esetben nem tudott ama bizonyos „másik” fölé nőni. A gazdasági érdekeket most csak azért hessegessük el, mert hétvégén nem dolgozunk... – már aki.
Nem kétséges, hogy néhány napja Majka körül pörög a világ. Szó szerint, hiszen a videó megosztón a nézettségi rekordokat döntögető klipjének legalább a hírébe mindenki belefutott ilyen-olyan formában. Azon már nem lepődünk meg, hogy ki így, ki úgy értékeli. A kattintásokból ez nem derül ki, hiszen mindkét oldal 1-1-el növeli a nézettséget.
Szándékosan nem akartam ideje korán rárepülni erre a témára, de mint látható, engem is nyakon fo…ott a gólya. Miért pont ezt a madarat hozom fel? Mindenki tudja, hogy az élet bölcsőjének nagy szimbóluma. Hiszen gyermekkorunk egyik kedvenc képe, mikor a csőrében pelenkát tartva meghozza egy családhoz a várva várt gyermekáldást. Kevés szerethetőbb ilyen állat létezik ilyenkor, mint amikor beteljesíti a várakozást. Aztán ahogy haladunk előre az életben egyre többször kívánjuk (jobb esetben csak ellenfelünknek és nem) ellenségünknek, hogy a gólya foss@ nyakon. Ugyanarról a jószágról beszélünk, csak hát más a szerepe, így a megítélése is.
Nézzük meg Majkát, akit egyik napról a másikra még magasabb polcra tett az internet „mindenható” népe, pedig csak nem is focista. Most már olyannyira kinyílt a szeme, hogy perrel fenyegette azt a hódmezővásárhelyi cukrászt, aki „kiharapott egy szeletet” a tortájából. A „pálfordulás” persze nem először érintette meg a „művészt” sem, hiszen a ilyen-olyan érdekektől vezérelve ő is mindig oda húzott, ahol jobban járt. (Miért is tenne másképp?) Az pedig, hogy egy cselekedett meddig „ingyen” reklám, és mikortól jogsértés (szellemi tulajdon, védettség stb.) az nyilván nem a világháló olvasóinak megítélése alá tartozik. A jelenségre már többen felhívták a figyelmet, pl. Pottyondy Edina is az „arcoskönyvében”, így ezt nem is ragoznám tovább. Megemlítek inkább egy régebbi történetet, erre talán kevesebben emlékeznek. Anno – még a Heti Hetes korszakban – Ábel Anitának ás Majkának nem sikerült közös álláspontra helyezkedni bizonyos kérdésekben.
Persze kérdés, hogy (először) egy csatornaváltás kapcsán a figyelem középpontjába került előadónak kell e figyelni a politikai „hovatartozására”. Hááááát olyan szempontból mindenképpen, hogy ha ezek a TV-felületek nem lennének „híresek” a „pártállásukat” vagy éppen „semlegességüket” előtérbe helyezni, akkor nem is lennének ennyire „fontosak”.
Magyar Péter, akinek neve még egybe is cseng Majoros Péterrel, (Majka, ha még valaki nem tudná) továbbra is sötét ló, hiszen egyelőre annyit tudunk róla, hogy a marketingje kiváló. Nem mellesleg azt is tudjuk, honnan jött, hiszen ez az egyik legmagasabb felhangja a „kórusnak”. De hogy meddig jut, és hova fog kilyukadni a szerepköre, majd elválik. Azt tudjuk, hogy az emberek szemében az láttatja a legnagyobb dolgokat, ha valami változás van. Kérdés, hogy ezt a tüzet mennyire sikerül fenntartani.
Megint egy „vicc”, de csak azért mert valaki kérdezte, mikor lesz már megint. (Dehogy is azért, mert idevágó…):
Móricka lelkesen újságolja az iskolában:
- Tanító néni, tanító néni, a szomszédunkban 10 kiskutya született, és mind FIDESZ-es!
- Jól van, majd a jövő héten majd jön az Orbán Viktor, neki meséld el!
- Orbán bácsi, Orbán bácsi, a szomszédunkban 10 kiskutya született és ebből 7 FIDESZ-es!
- De Móricka, a múlt héten még azt mondtad, hogy mind FIDESZ-es! – vonja kérdőre a tanító néni.
- Oké, de háromnak azóta kinyílt a szeme!
Lehet, hogy Orbán Viktor felé azért csökken a szimpátia, mert hosszú ideje nem mozdul körülötte a levegő. (Áááááá dehogy is a pénzügyi, gazdasági vonalak felett átvonuló szürke árnyalatú felhők és ezzel kapcsolatos „összefüggések” miatt.)
Kétségtelenül az lenne OV-tól a „leglátványosabb” lépés, ha beállna Magyar Péter mögé. Van is akkora tábora, hogy „lelkesen” követnék. Még kolomp se kellene a nyakába. Mondjuk lehet, hogy a választási körzeteket megint át kellene rajzolni. Végül is, van még idő… Bár az is igaz, hogy egyre kevesebb!
P.S.: Mire a cikk végére értem, megint csak új információk láttak napvilágot. Népharag, fenyegetőzés, „süti módosítás” (nem a netes, hanem az igazi…) Így készüljön fel a szavazópolgár bármire („IS”). Képzeld! Elindulsz szavazni, és még a fülkét is „átminősítik”. Jó esetben gyóntatónak, rosszabb esetben árnyékszéknek. Bár, mire odaérsz, lehet, hogy arra lesz szükséged leginkább.
Kép: Pixabay montázs
üdv: Jumbóka a #Fejszelep, és a #BloggerKépző és az #Mbbkujratöltve ajánlásával