Manapság mindenre lehet fogadni. Rengeteg játék alapja, vagy éppen utolsó fázisa a fogadás. De tehetünk újévi fogadalmakat is, amit a legritkább esetben szokás betartani. Sokat szerint mindez csak játék. Persze a játék is csak úgy igazi, ha komolyan vesszük. A fogadásnak azonban van egy speciális fajtája. Bár egy felemelő dologról van szó, mégis némi szomorúsággal írom le, hogy speciális. Pedig ennek kellene a „normálisnak” lenni. Ez a hűség. Ezt persze meg lehet fűszerezni még házassággal, vagy egyéb „kiegészítővel”, de ez már tényleg csak hab a tortán.

Amikor filmet választottunk a hétvégére, két lehetőség volt. Sírjunk vagy sírjunk! Mármint a nevetéstől vagy a meghatottságtól. Mivel az életben annyi mindenen nevetünk, – persze manapság legtöbbször inkább kínunkban – így az utóbbit választottuk. Mi vonzza be a nézőket egy olyan filmre, aminek témáját, sőt az alapötletét is számtalanszor feldolgozták már? Rachel McAdams, (Paige szerepében) még csak-csak. (Őt pl. a Sherlock Holmes 2. Árnyjáték-ban is láthattunk.) De Channing Tatumról (aki Leo-t játssza) még ennyit sem írnék. Pasi lévén legyen ez bocsánatos bűn. De már ezt is megszokhattuk, hogy nem színészekre megyünk, hanem filmet nézni. Az, hogy a mozgókép – időnként hús-vér alakokkal is párosul, igazán „mellékes”.

Az már eleve izgalmas, ha valamit úgy harangoznak be, hogy „valós történeten alapuló”. Melyik részlet lehetett igaz, mi az – amit a film miatt – költöttek hozzá? Lehet e abban valami sorszerűség, hogy a szerelmeseknek a legboldogabb pillanataiban történik a legnagyobb tragédia? Ki kivel fog össze a főhősök „megmentéséért”, vagy éppen az egyik szereplő ellehetetlenítése okán. Lesz e megcsalás a történetben? De, hogy egy kicsit fokozzam az érdeklődést inkább így írom le: ki, kit csal meg? Meg lehet ezt a sok kérdést egyetlen gondolattal válaszolni? Ha egy egyszerű igen/nem-el nem is, egy mondattal mindenképpen. Van az a (jó) film, amikor a kérdéseken nincs időd gondolkodni, mert mindezeken átvezet a cselekmények sora.

Lehet persze fogadni, hogy a hűség mennyire erény, mennyire lehet tartós, és mennyire lehet követendő. Egy dolog biztos. Aki kapcsolatban él, annak lehet ez egyfajta hit. Mit egyfajta? Az egyetlen olyan hit, ami az összetartozást igazán megerősítheti. Akkor is, amikor bármennyire is nehéz, de a kilátástalan helyzetekben is küzdeni kell.

Ha valamiben elmélyülsz, nem is gondolod, milyen hirtelen vége szakadhat. Szinte váratlanul ér az utolsó zeneszám, pedig a történet lezárását a narráció is segíti. Tetszik amit látsz, de nem akarod elhinni, hogy ennyi volt. Van az a helyzet a moziban, amikor a stáblista nem elég hosszú ahhoz, hogy letörölgessük a könnyet az arcunkról. Na, ez olyan volt. Van egy fogadásom: aki bevállalja a filmet, jó eséllyel duplázhatja meg a Multiplex alatti élelmiszer-áruházlánc papírzsepi forgalmát. Még egy fontos dolog, aminek „semmi köze” a filmhez. Ha valamit ki kéne törölni az emberek emlékezetéből, az a Valentin nap… Pedig közel volt…