Kortársaim, meg az idősebbek közül talán még néhányan, emlékeznek egy focimeccsre, amit 1981.október 31-én játszottunk a norvégok ellen. A VB selejtezőt 4-1-re megnyertük a Népstadionban, amit akkor még hivatalosan (is) így hívtak. Futott a szekér, a rákövetkező évben ki is jutottunk a spanyolországi VB-re. Az akkori sikeredzőt – Mészöly Kálmánt – szárnyai alá vette a média. Igaz, az őt bemutató riportfilm nem éppen azt a hatás váltotta ki az átlag magyar állampolgárból, mint azt egyesek szerették volna. De akkor talán még ez is belefért…

Mivel akkor még nem volt ekkora az (internetes) szólásszabadság, néhány újságcikk megjelenése és pár nap eltelte után el is csitult a vihar. Pedig akik végignézték a ma már kordokumentumnak is beillő filmet, azok nem csak akkor botránkoztak meg, hanem most is. Amikor a szép, ízes magyar beszédről van szó, nem éppen az ilyesfajta megnyilvánulásokat szoktuk felhozni példának.

31 év telt el az óta. Nem éppen kerek évforduló, de a téma megvilágítása (vagy éppen elsötétülése) miatt ez a legkevésbé fontos tényező. Hová fejlődött a világ, mit értünk el azóta? A fociban semmit. Még akkor is tartom ezt a kijelentésemet, ha egy-egy klubsiker, vagy a válogatott pillanatnyi fellángolása reményt adhatott az (örök) optimista drukkereknek – akik ha kimondatlanul is, de folyton szembesülnek a meztelen valósággal.

És íme, eljött a 2012-es esztendő, ennek is december havának első napja. Az NB1 második „tavaszi” fordulója a télben. A Haladás-Győr mérkőzés első félidejének 39. percében a vendégcsapat egyik játékosa bedobáshoz készülődött. Valami olyasfajta tanácstalanság tükröződött az arcán, ami általánosságban jellemzi kicsiny hazánk futballéletét. De, hogy ne csak sejtésünk legyen eme „kissé” zavartnak tűnő állapotáról, mindenkit meggyőzött ékes szavaival. „Mond meg hova dobjam baszd meg!” Ahogy a sportcsatornák hirdetik: velünk nem maradnak le semmiről! – köszönhetően az egyre kifinomultabb technikának.

Nem akarok én itt álszenteskedni… Igaz, keveset járok meccsre, én is káromkodok – igaz ezt is egyre kevesebbet. De én a másik oldalon vagyok, szórakozni szeretnék… Hogy most meccsbelépőt vagy TV előfizetést fizetek ezért, tök mindegy. De ez így nem feltétlenül értékarányos üzlet. Legalábbis nekem nem. Akik a fociból élnek, azoknak bizonyára így is megéri. Kálmán bá’nak is, hiszen ő azóta is sokat foglalkoztatott ember…

A fenének írtam már megint ennyit, hiszen semmi nem változott… Ő is csak átadta a tudását az utókornak… És? Mire mentünk vele? Láttuk, akarom mondani hallottuk…