Az álmoskönyvek (na meg az újságíró iskolák alapelvei) szerint sem tesz jót, ha a címben kérdőjelet használunk. De kérem! – itt nem a bulvársajtót akarjuk felülmúlni, hanem mindennapi kenyerünkről van szó, szinte szó szerint. Jó-jó mondhatnánk, a munkahelyünkre sem…
A képrejtvény-sorozat 3. feladványa ugyancsak eltér az előbbiektől. Olyannyira, hogy nincsenek eltitkolt részletek, rögtön megmutatom a kép egészét. Mi lenne ebben a talány? Nos az, hogy hol készült a kép. Jó, persze, egy hálószobában, – látszólag – de azért ennyire ne…
Egy dologban biztosan szerencséje van ennek a kicsi Magyarországnak. Nálunk tízmillió (hol több, hol kevesebb, de ebbe itt még nem menjünk bele) fociszurkoló, – ebben az is benne van, hogy játékos, edző és legfőképpen bíró, – tízmillió kitűnő sofőr, – a kerékpárostól a…
Kicsit sajnálom az olvasóimat, főleg azokat, akiknek ebben a szomorkás időben nem maradt jobb szórakozásuk, mint egy egyébként pozitívan gondolkodó ember kesergését olvasni, egy olyan témában, amihez mindenki jobban ért, mint én. De legalább adom alájuk a lovat, hogy ebben is…
A technika nem csak a képi bemutatást „tréfálta” meg, a végzet elérte a gépemet is. Szerencsére a megfejtés (közreadása) csak részemről késett egy kicsit. Az első jó válasz ugyanis gyakorlatilag még engem is megelőzött, hiszen annyira korán én sem szoktam felkelni, mint…
Az első feladvány sejtelmessége után lépjünk ki az árnyékvilágból! Annál is inkább, mert éppen itt az ideje egy kis kirándulásnak a téli álom és a tavaszi fáradtság után. A kirándulást tessenek szó szerint érteni. Például azért, hogy a mellékelt kép szerinti…
A halál, a tragédia, a légi katasztrófa fogalmak önmagukban is sokkolnak. Összekapcsolva őket még inkább elgondolkodásra adnak okot. Sajnos az elmúlt időszak híreiben hallhattuk éppen elégszer. Nincs is szükség, hogy különféle jelzőkkel tovább fokozzam azt a mérhetetlen…
Mindenkinek nagyon köszönöm a különféle fórumokon eljuttatott ötletét! Azon persze nem csodálkozom, hogy nyilvánosan csak nagyon kevesen merték elénk tárni az első gondolatukat. Na, a piszkosabbik fajtára nem is biztos, hogy kíváncsi vagyok. Most megkönyörülök rajtatok, már…
Lassan már ferde szemmel néznek azokra, akik a televízió (h)őskorára merészelnek emlékezni. Én sem szeretem a vaskalapos módon megközelítő nosztalgiákat, de a szeretetre méltó pillanatok azért jó érzéssel töltenek el. Itt sem megyünk vissza egészen a kezdetekig, de azért még…
Emlékeznek még „A só” című mesére? Ebben az öreg király behisztizik azon, hogy a legkisebbik lánya „csak” annyira szereti őt, mint ember a sót. Apró dologról beszélünk, ha csak egy szemcséjét vesszük alapul. De ha ezek a szemek összeállnak, megmutatják, hogy mennyire…
Bevallom, kivételesen némi álszentséggel utalok vissza a legutóbbi írásomra, amiben nem kevés iróniával szóltam arról a tényről, hogy nem rajongok a „mindig van valaminek a napja” című jelenségre. Hirtelen hamarjában ugyanis egy újabb olyan dátumhoz érkeztünk, amelynek…