Akik olvasták a 2014-es óévbúcsúztatót, meglehetősen éles kritikával illettek. Na nem az iromány mondanivalósával, stílusával vagy valóságtartamával voltak elégedetlenek. Kérdezték azonban, hogy – a folyton a pozitív gondolkodásomat hangoztatva – miért nem előre tekintek. A tavalyi kínrím után itt egy még kín(os)abb! Az észrevételeket átgondolva ez inkább előremutató, de ki vállalná fel, hogy a jövőbe lát…(Még az kéne, hogy megégessenek…!)

Napra pont’ az óesztendő mindjárt le lesz zárolva,
Ahogy egyre öregszel, még gyorsabban számodra.
Mindjárt itt az újesztendő, az is meg lesz számolva.
Igyekezz, hogy statisztikád ne e verset átkozza!

Ne tekingess visszafelé e szavakat mormolva:
Bezzeg, ha nem úgy lett volna, estem volna mámorba!
Sokkal inkább láss előre, egy-kettőre, háromra,
Lehet, hogy ha van egy célod, fittyet mutatsz másokra!

Csapj egy nagyot – kedvenc jószág – malackának hátára,
Jelentősen csökkenni fog húsijának ÁFÁ-ja!
De mielőtt sertés koma azt hinné, hogy jól járna,
Tudja meg, hogy saját bőrét ő viszi a vásárra!

Láthatod, hogy saját sorsod markodba van ágyazva,
Mellényúlás vagy siker, az élet majd beárazza.
De azért azt ne feledd el, társas lény vagy hiába…
Boldogságot, egészséget, szép újévet kívánva!