A mai reggel is úgy indult, mint a többi átlagos hétvége. Lustálkodás, nyújtózkodás, macskamosdás, reggeli és kávé. (Tudom, most sokan utálnak rosszallásukat fejezik ki, mert nem sírom tele az internetet, hogy milyen sz@r nekem.) A feketét én gyorsan betolom, de tudom, vannak akik szürcsölgetik, hosszasan ízlelgetik, mondhatni élvezik. Nem vagyunk egyformák.

Aztán újabb reggeli rituálé, átfutni a netet, ugyan mit dob fel az arcoskönyv, amitől nem állt meg tegnap sem a világ, vagy mi az, ami nélkülözhetetlen a mai naptól. Egyszer csak mi jött szembe? Egy kávéfőző. Ezen gyorsan túl lehetett volna lépni, hiszen a mögöttes üzenet azt sugallta, amit már tudtunk a héten. Bezárták a szarvasi üzemet, amely a fényképen látható berendezést is gyártotta. Ami felkeltette az érdeklődésemet, hogy a képen egy narancssárga eszköz volt látható. Van e jennek jelentősége, az ismerős aki megosztotta, szándékosan akarta e a kis hazánkban eluralkodott narancsködös jelenséget tovább erősíteni? Erre persze nem kaptam választ, de azért elgondolkodtam.

Már csak azért is, mert a héten történt egy másik figyelemre méltó esemény. A hírek olyan irányban folytak, hogy a Budapest Bank tulajdonos váltásra készül. Ennek már csak a nagyságrendje miatt is – nagyobb jelentősége volt, rá is repültek az arra „illetékes” hiénák. Nem is kellett különösebben sokat gondolkodni, hogy kik lehetnek a befutók.

Na de térjünk vissza a kávéfőző gyárhoz. Miről van itt szó? Itt kérem egy  termelő üzemről született döntés. Egy gyárról, ami konkrét terméket, értéket állít elő. Alapanyagból, emberek munkájával – természetesen gépek segítségével – kézzel fogható árut hoz(ott) létre. Ez miért nem érdeke egy valamire való gazdasági „szakembernek”, vagy egy olyan kormánynak, amely mindig is büszke a pénzügyi eredményeire és a szakértőire. Nem olyasfajta mentőövre gondolok, amely csupán ideiglenesen „segítené” egy spekuláns gazdagodását. Inkább arra, hogy miért nem látnak potenciált abban, hogy a közel 400 ember arra tette fel az életét, hogy „Dolgozzunk gyárban”.

Nem véletlenül feküdtem le...

Mit tehettem én ebben az ügyben? Hátat fordítottam a számítógépnek, visszatértem a konyhába, és lefényképeztem az enyémet. Csak a véletlennek köszönhető, hogy ez fekete? (Ja, most jut a fejembe, hogy néhány évvel ezelőtt sikeresen helyeztünk újra szolgálatba egy pirosat… – gondoljatok amit akartok a színével kapcsolatban.) Búcsúzz el drágám a szülőhazádtól, amely majdnem egyidős velem! (1970-től gyártottak kávéfőzőket.) Én pedig igyekezlek minél tovább életben tartani, mint a „kotyogós” utáni korszak leginkább használható tagját. Légy erős, mint a belőled kiáramló fekete!

Képek: facebook + konyha!