Minden nyaralás véget ér egyszer, mint ahogyan az erről szóló beszámoló-sorozat is. De természetesen nem lehet lezárni leleményesség, illetve tanulság nélkül.

Horvátországban nincs nyomor. Hogyan is lehetne a luxusjachtok világában. Ja, de most a tömegnyomorra gondoltam. (Bocs a jelen idődér néha, de még mindig ott szeretnék lenni, pedig már egy hete itthon vagyok.) Rossz látni, hogy itt is sok étterem zárva van. A nyitottak is kisebb létszámú személyzettel üzemelnek. De ügyesek, így nem kell túl sokat várni a kiszolgálásra. Még szerencse, hogy én és kutyabarátom egyedi elbírálásban részesülünk. Gazdáinknál mindig van friss víz, ami ebben a melegben létfontosságú. Az embervacsora két főre – 2-3 sörrel és egy üdítővel – kb. 20.000,- Ft itthoni pénzben. A nekünk csurranó, csöppenő dolgokról majd később.

Ami a macskákat illeti, itt is van belőlük bőven. De ezek mediterrán cicák. Ez azt jelenti, hogy lelkes csaholásom se zavarja őket. Engem viszont kifejezetten bosszant, hogy nem képesek hozni az európai viselkedési normákat. Én azért úgy csinálok, mint otthon, nehogy azt higgyék, hogy beteg vagyok. Valahogy így vagyok a kuncsorgással is. Még szerencse, hogy Sanyi nem eszi meg a pizza szélét, így jut belőle nekem is. Igaz, hogy a feltétből nem sokat hagy rajta, de azt tudjuk, hogy egy kicsit skót az illető.

A kutyás és az emberi kreativitás egyszerűen határtalan. A négylábúaknál viszonylag egyszerű a képlet, hiszen nekünk minden játék, akár áll, akár mozog. Különösen ha kerek, hát még ha labda is. A műanyag karikával otthon nem szeretek játszani. Kemény, és nem sokat gurul. Itt viszont a tengerben kifejezetten előnyös. A legjobb tulajdonsága, hogy ha ráharapok, nem lesz tele a szám ezzel a nagyon is sós vízzel. Mert ha valami kellemetlen, akkor ez nagyon is az. De nekem itt az egyszerű bot is jó játék. Ha nem adnak, akkor szerzek magamnak. Igaz a háziak biztos nem örülnek majd, ha tudatosul bennük, hogy a nem túl szépen gondozott kertjükből hasítottam magamnak néhány ágat. Na, nem azért, hogy felköszöntsem az egyik szülinapos útitársunkat, hanem, hogy az ágacskát tovább trancsírozzam még kisebb darabokra.

A többi kutya gazdája biztos nem tudja, hogy a labda fogyóeszköz. De én bebizonyítottam nekik, hogy ez pedig így van. A másokét is apró darabokra osztottam. De kizárólag csak az igazságosság elve miatt. Azért, hogy mindenkinek jusson. Az emberek kreativitására természetesen máshol van szükség. Egyik reggel ugyanis nem találtak pálinkás poharat. Persze a magyarok meginnák üvegből, vagy akár vödörből is, de ez ugyebár még sem egy európai megoldás. Ekkor jött a nagy ötlet, hiszen előkerült a lágy tojás felszolgálására szánt kehely. Hááááát egészségükre.

Még mondják, hogy nem szeretem a vízi járműveket. Igaz, arról már írtam, hogy ami berreg, az egy kicsit létidegen a számomra. Igen ám, de láttátok volna, milyen jól el voltam a SUP-on! (Az majdnem olyan, mint a szörfdeszka, csak mégse.) Különösen úgy, hogy nem nekem kellett evezni. Még az se okozott gondot, amikor beborultunk a vízbe. Nem úgy, mint a nagyoknál, akik össze vissza köpködtek és krákogtak, amikor orruk szájuk telement a vízzel. Nem is értettem a hisztit. Pont ezért utaztak több száz kilométert, hogy közvetlen kapcsolatba kerüljenek a tengerrel.

Nem akarok én az ellátóim pénztárcájába turkálni, de azért figyeljétek meg a nagyságrendet. 2 főre a szállás reggelivel kb. 150.000,- Ft. Hogy jönnek ide az arányok? Háááát úgy kérem szépen, hogy a kutyás felár 3 EUR/éjszaka. Kb. egy ezres… Ezen párhuzam miatt minden reggel lekuncsorogtam valaki virslijének a sarkát. Ha nem figyeltek oda, kerestem még egy „palimadarat”.

A hazafele úton már a gazdámmal utazhattam. De jó volt útközben összefutni az előző taxisokkal! Itt is jól viselkedtem, pedig még többet is ittam, mint odafelé. De sajnos a nyaralás és a beszámoló-sorozat is véget ér egyszer. Persze ilyenkor jönnek a nagy okosságok!

Egy ilyen – számomra – világkörüli útnak rengeteg tanulsága lehet, de nem is lennék igazán háziállat, ha nem fogalmaznám meg a véleményemet valamiféle házkörüli dologgal kapcsolatban. Tudjátok, ha valaki gyerekbarát szállodát keres, akkor számítania kell arra, hogy a nyaralása során gyerekek is „zavarhatják” a nyugalmát. Nos, a kutyabarát szállásoknál ez fokozottan érvényes! Na, nem a kiskorúakkal, hanem a négylábúakkal való „együttműködés” veszélye fokozottan fennálló „hibaforrás”. És akkor jön az i-re a pont, a kettő együtt: egy kiskorú eb! Vau-vau!

Kép: saját – vagy legalábbis rólam

Barangolásom bemutatását a Határátkelő blog is segítette!

Itt kezdődött a történet: 1. rész

Itt folytatódott: 2. rész

üdv: PFT: Jumbóka a #Fejszelep, és a #BloggerKépző ajánlásával