A klasszikus szófordulat szerint az idő mindig megszépíti a múltat. De tudunk e most úgy gondolni a jövőre, hogy egy év múlva visszaemlékezve, hitelesen számoljunk be a mai eseményekről?

Látszólag egyszerű a dolog, hiszen az elmúlt eseményekről hiteles dokumentumok vannak, csak a rögzített tényeket kell visszalapozni. No, de álljunk meg egy pillanatra. Hány olyan történet – sőt történelemkönyv – van, amit évek (évtizedek, évszázadok) múltán már „átírtak” egy párszor? Maradjunk csak a saját világunknál! Hogyan festenénk le a jelen – akár a mai nap – történéseit akárcsak egy év múlva? Különösen úgy, hogy a magukat „vezetőnek”, és „hitelesnek” mondó médiumokban is hallatják a szavukat olyan „szakértők”, akik arról beszélnek, hogy ennek sosem lesz vége.

Az ilyesfajta „előrelátás” egy nostradamusi jóslat, vagy egyszerűen csak pozitív, illetve negatív gondolkodás? Megannyi kérdés, talán nem is véletlenül. Hiszen korunk egyik „legfontosabb” jellemzője a bizonytalanság.

Én azok közé tartozom, akiknek a személyes beszélgetés jelenti a legfontosabb kommunikációs csatornát. Nem mondom, hogy ne lett volna csetes korszakom, sőt a papír alapú levelezés is egy fontos része volt az életemnek. (Bár egyszerű szavakat használtam, de tudom, hogy ez utóbbit már kevesen értik.) Bármennyire is furcsa, a bloggereknek is szükségük van arra, hogy időnként fizikailag is egy légtérbe kerüljenek.

Éppen ezért fontos célkitűzés, hogy mielőbb újra találkozzunk olyan emberekkel egy-egy pohár tea, kávé, sör bűvöletében, (kapcsolattól és a körülményektől függően) és elmesélhessük, mi történt az elmúlt évben. Nyilván a leglényegesebb, hogy túléltük, és ennek ékes bizonyítéka maga megjelenés. Ennek ellenére az első téma nem lesz vidám, hiszen minden bizonnyal lesznek olyanok, akik már nem lehetnek ott. Már úgy értem soha többé. De mindenki másnak van folytatás!

Én abban a „szerencsés” helyzetben vagyok, hogy ki sem látszom a munkából. Így ennek mennyisége még lendületből is kitart egy darabig. Ezzel valószínűleg nem mindenki lesz így, de a panaszáradat megakadályozására megfelelő mennyiségű (és minőségű) itallal is fel kell készülni. Az anyagi javak változásai is egyfajta hatásmechanizmus részei. A csökkenés egy bizonyos határon túl a sírás-rívás mezsgyéjén eshet át. Az meg tipikus emberi tulajdonság, hogy a gyarapodásról nem szívesen beszélünk. Ha mégis, akkor meg óvatosan kell vele bánni, nehogy a „kivagyiság” látszatát keltsük. Mondjuk, ha valaki egy új autóval jelenik meg, azt nem kell különösebben megmagyarázni. Persze egy házat már nem lehet csak úgy odavonszolni, (senki sem csiga – hacsak nem a tempóval hozzuk összefüggésbe) de egy csillogó szempár – no meg néhány fotó – így is árulkodó lehet. De ha „csak” arról esik szó, hogy egy új bringával még legálisan is meg lehetett törni a bezártságot, máris jól jött ki az illető a múltidézésből. Igen, utóbbi már az „élmény” kategóriába is sorolható, hiszen nem csak a pénzről szól a mese.

Jogos lehetett annak is az öröme, aki „csupán” könnyed esti sétákkal vezette le a napi „feszkót”. Pl. beintett a világnak, hogy az enyhe tél ellenére is (vagy éppen azért) betolt két gombóc fagyit, csak hogy meg legyenek a mínuszok. Még akkor is, ha a mérlegen ez plusz kilókat eredményezett. De a tél után jött a tavasz és a nyár, amikor „hivatalosan” is lehetett nyalni. Persze a kérdés is automatikus: hol? Csak a sarki cukrászdában – aminek ugye kevés a valószínűsége a bezártság miatt – vagy éppen a Föld másik oldalán? (Utóbbihoz ugye a kapcsolatrendszertől függően megnyílnak a kiskapuk!)

Meséltem már arról, hogy az egyik barátom fia miért akart kukás lenni. De nem is annyira a „miért” volt a fontos. Hanem a jövőbe vetett hite, gondolkodása. Volt célja. Azóta aztán a fiú felnőtt, más irány vett az életútja. De továbbra is vannak céljai, melyek az adott élethelyzethez és a gondolkodásához idomulnak, az életkorának megfelelően átalakulnak. Ráadásul jó úton halad ezek megvalósításában. De minden kedden reggel kinéz az utcára, és megnézi, hogy a kukások is elvégzik e a dolgukat.

Kép: a pixabay segítségével készült, sajátos montázs-technikával

üdv: Jumbóka a #Fejszelep, és a #BloggerKépző ajánlásával