Semmi se „normális”! De gyorsan hozzáteszem, hál’ Istennek! De miért is kellene mindenkinek azonos módon megélni, egy dátum szerint (majdnem) egységesített, de mégiscsak szerteágazó ünnepet.

Tisztelt olvasóim, a határokon innen és túl! (Igen, az utóbbiakból egyre többen vannak.) Szerencsére sokaknak már nem szorul magyarázatra, hogy a klasszikus mondatokat – amelyekkel ez az írás is indult – nem kell folyamatosan szajkózni. Tudom, hogy az idő előre haladtával szinte automatikus (lenne) ismételgetni. De azt is megtapasztaltuk, hogy azzal nem vagyunk előrébb.

A legtöbben azt láthatták, hogy már megint nem esett a hó. Pedig olyan nagyon nem kellett meglepődni. Az időjárás-jelentésben egyre sűrűbben találják el, hogy milyen idő lesz néhány óra múlva. Azzal, hogy már „tizenévek” óta így ébredünk karácsonykor, nehogy már elrontsa a külvilág azok ünnepét, akiknek valóban örömöt hoz ez a meghitt eseménysor. Annak mondjuk, nem kellett örülni, hogy „vidd már le a szemetet”, de kilépve ez utcára nem csapott meg a metsző szél, így legalább illő volt elmosolyodni!

Néhány éve egy medvét üldözött (legalábbis virtuálisan) a fél ország. Most meg egy fekete párducra „vadászik” – egyelőre fantomként – az internet népe. Véletlen lenne, hogy megint Kecskemét környékére összpontosul a figyelem? Nem kell megijedni, a képen látható jószág csupán távoli reinkarnációja a szökevénynek. Az igaz, hogy ő is annyira eltávolodott néhai nagymamánk Murka cicájától, hogy már egeret se kell neki fogni. Sőt a nagy jólétben azon izgul, hogy gazdái mikor mennek a „Kauflandba”, és milyen fajta „egeretsosemláttamcsakfényképen” című műkajával rukkolnak elő. Elítéljük? Dehogy, hiszen neki (már) ez a „normális”.

Talán az egyik legfontosabb kívánság úgyis a hőmérséklettel hozható összefüggésbe. „A melegség töltse el a testedet, lelkedet, szívedet!” annyira sokrétű és többféleképpen írható, (át)értelmezhető. Hiszen egy pohár pálinka még hidegen is lehet lélekmelegítő. Ebben még a magányos ember is társra lel. De ha van kivel koccintani, az még a hidegebb napokon is emeli a hőérzetet. A karácsonyfa árnyékában összebújva pedig egyenesen a csúcsig is el lehet jutni. Persze nem úgy, hogy felrúgjuk a szent jelképet, mert akkor másfajta behatolásokkal, szúrásokkal is számolni kell.

A fények ugyan világosságot adnak, de mindenkinek más ösvényt helyeznek „reflektorba”. Van, akinek az újjászületést, másoknak a remény (fény)forrása, de bizony a virrasztáshoz is innen merítenek erőt egyesek. Azok is, akik a gyertyafényre esküsznek trendiségből, de azoknak is, akiknek villanyáram híján (vagy éppen ezen díj befizetésének elmaradása miatt) csak ez jutott.

Éppen a fentiek miatt nem lehet általános „jó”-kívánságokkal sem előrukkolni anélkül, hogy ne lenne benne valami „klasszikus”. Pedig a „Boldog Karácsonyt” éppen azt kell, hogy jelentse, hogy mindenkinek a saját elképzelése, értékrendje szerint legyen hozzá mérten felemelő.

Kép: Made in Germany

üdv: Jumbóka a #Fejszelep, és a #BloggerKépző ajánlásával