2022 Cannes – ahol a GPS is az égiekhez vezet
Persze, hogy film. Meg strand, meg buli, meg fesztivál, ééééés egy kis érdekesség a „hegyen”.
Igazán nagy köszönet jár a barátainknak, akik általában megszervezik a nyaralásunkat. Persze nem (mindig) tehetnek róla, hogy időnként hiba csúszik az irányváltásokba. Arra viszont ők sem számíthattak, hogy a cannes-i utazásunkba a „Mennyország tourist” is besegített.
Ami a filmes részét illeti a dolognak, itt „találkoztunk” Louis de Funès-vel. (Hogy máshol miért nem, erről még lesz szó a következő bejegyzésben.) De ebben nincs semmi rendkívüli. Mint ahogy abban sem, hogy a „lányok” előszeretettel fotóztatták magukat a vörös szőnyegen. (A Cannes-i Filmfesztivál helyszíne a Palais des Festivales.)
A tankcsapda megidézett felvétele nagyon beköltözött a fejembe. Korábbi munkahelyemen ki is volt akasztva a szövege – mint valamiféle „ars poetica” – a fizikai üzenő falamra a napi feladatok mellé. Most pedig annyiban segíti a munkámat, hogy amikor az ügyfelek a mosdót keresik, csak annyit kell mondanom, majd megmutatja a Mennyország tourist: „balra a második ajtó!”
Na, amíg a mosdót kerestük, addig mindenkiből előjött a gyermeki énje. Nálunk pl. abban nyilvánult meg, hogy a felszabadultság szó szerint felpörgette a társaságot. Bár a finn miniszterelnök „mulatozása” most elég vegyes érzelmeket váltott ki, mi meg tudjuk érteni. Amikor 25-55 éves emberekként rászabadultunk a körhintára, elgondolkodtunk, hogy lesz mit mutogatni az unokáknak. Ezért a produkcióért természetesen nem járt aranypálma. Ezért nem is nagyon hisztiztünk, hogy a vörös szőnyeg is használt volt a sok turista cipője miatt.
Azért a film (egyik) fővárosában sem mindenki ártatlan „angyalka” a híres színház melletti tengerparton éppen valamiféle zenei találkozót tartottak. De az ottani fiatalok között is volt, akik összetévesztették ezt az „ozorai bulival”. Bár St. Tropez innen még egy kicsit messze volt, (majd arról is lesz szó) itt is megjelentek a csendőrök, és helyre tették az illetőket, bár nem tudni, erre majd ki és hogyan emlékszik.
Egy valamit azért kicsit nehezen tudtam összerakni. A Francia Riviéra ugyebár elsősorban a tengerről szól. De akkor hogy a fenébe keveredtünk mi minden egyes városban valamiféle hegytetőre? Szerencsére Cannes-ban erre is választ kaptam. Igaz, meg kellett mászni néhány lépcsőt és meredek sikátort.
Barátom ugyan esküdözött, hogy lenémította a telefonját, de az „ÚR”-al nem lehet vitatkozni. Amikor beléptünk a templomba, szemben álltunk a főoltárral, a GPS teljes hangerővel megszólalt. Menj tovább egyenesen!
Egy templomban egy dolgot biztosan nem illik. Nevetni, főleg nem hangosan. De ezt nem tudtuk überelni, Ámen!
A következő részben már indulás haza.
Kép: Saját
üdv: Jumbóka a #Fejszelep, és a #BloggerKépző ajánlásával
