Lassan szitokszóvá válik a „nyaralás” említése. Pedig idén is sokan mennek. Igaz vannak, akiknek sajnos nem sikerül. E kettősség jegyében szíveskedjetek olvasni!

Hőbörgés, álszenteskedés, „kígyó-béka” és természetesen a valós okok, ha valaki tényleg nem teheti meg, hogy nyaralni menjen. A nyár viszont idén is eljött, bár nem egyforma feltételekkel, de a kikapcsolódás mindenkinek jár. Szeretném leszögezni rögtön az elején, hogy bárkinek lehet véleménye erről, hiszen számtalan "szakértő” gyűlik össze ebben a témában is. Időnként a leginkább álszentek hangereje hallatszik a legmesszebbre. Itt kérnék minden jó ismerőst, szomszédot, hogy csapja már tarkón azt az „jóbarátját” aki valami „puccos” helyről posztolja azt, hogy milyen rossz sora is van neki…

Ez a sorozat (mert szándékaim szerint az lesz belőle) kicsit személyesebb lesz, mint az átlagos írások. De nem csak a közvetlen ismerősöknek szól. Ne feledjük, ez egy közéleti blog, így gyakran lehetnek olyan ki/be-szólások, amelyek vonzzák a mindennapokkal való kapcsolatot. Tavaly előtt egy kutyus szemszögéből láthattátok, hogyan „áztattam”… Tavaly pedig már konkrétan utaltam arra, hogy távolról sem polgárpukkasztás az, ha valaki megosztja az élményeit azokkal, akiknek éppen nem sikerült személyesen megtapasztalni azokat.

Az elmúlt években kialakult sorminta – repülő, autó, repülő – alapján most ismét a négykerekű kategória következett. (A szervezés előkészületeinél ez azért ennyire nem volt egyértelmű.) Mi is hallgattuk természetesen a híreket, még akkor is, ha mértéktartással fogadtuk: „járvány”, repülős „helyzetek” sztrájkokkal és csomagelhagyásokkal együtt. Sőt, az autós megoldásban is két lehetőséget mérlegeltünk a 8 ember számára. Egy mikrobusz vagy két személyautó. Végül az utóbbi mellett döntöttünk, igaz az „üzemanyag lobbi” az első mellett szólt. A második viszont nyerőnek bizonyult, mégpedig a parkolás miatt. A legnagyobb problémát ugyanis a legtöbb helyen magasságkorlátozás okozta… volna.

A végére azért jöjjön valami konkrétum is. Az autózást már említettem, hiszen vezetni mindenki „tud”. Így ha egy autóban négyen ülnek, akkor „természetes”, hogy mindenki „sofőr”. Egy valaki a kormányt forgatja a pedálok nyomkodása közben. Vegyük ezt természetesnek! Kell, hogy legyen egy „bio”-Traffipax. Ő főleg akkor érdekes, ha a nevéhez köthető az autó, és nem szeretné a bírságot fizetni. Van egy „bio”-GPS, aki értelmezi a telefon navigációját, és még az is előfordulhat, hogy hasznos információval szolgál. (Mondjuk Franciaországban – a körforgalmak őshazájában – ez nem is olyan egyszerű. Főleg, ha az 5-irányú körforgalomban a két kapubejáró is kijáratnak számít.) A végére maradt a „látszólag” csendestárs. Folyton aludna, de minden egyes kanyar, illetve gyorsulás vagy lassulás kihívás a számára. Na, ki ismert magára?

Most pedig tessék elvonatkoztatni mindenféle faji, nemzetiségi, ideológiai (értsd „keveredési”) összefüggéstől. Mivel a szálláshelyet már éjszakába nyúlóan közelítettük meg, el kell mondjam, hogy a közvilágítással ott is akadnak kisebb problémák. A vaddisznókkal még nem volt különösebb baj, mert ők a járdán „közlekedtek”! (Bár kétségtelen, hogy rájuk nem voltunk felkészülve.) Nem úgy a gyalogosokra. Tudjátok miből vettem észre egy fekete család átkelését a zebrán? Úgy, hogy fehér színű babakocsit toltak!

Aki tudni szeretné, hogy milyen élményekkel éltük még túl a Côte d’Azur-t, az tartson velem! Még úgy is megéri, hogy az események leírása nem biztos, hogy időben is követi a történések sorrendjét.

A következő részben a medúzával találkozhattok!

Kép: Google

üdv: Jumbóka a #Fejszelep, és a #BloggerKépző ajánlásával