Ha nyaralásra „adjuk a fejünket” előbb utóbb megjelenik, és egyfajta zöldszemű szörnyként uralkodik felettünk. Igen, olyasmi, mint a féltékenység.

Nyaralni – többek között – azért megy az ember, hogy kikapcsolódjon az otthon világából. Hátrahagyja a mindennapi dolgokat, és feltöltődik olyan élményekkel, amelyek birtokában majd megerősödve térhet vissza. De akkor mi ez az érzés, ami a messzi távolban is a hatalmába kerít?

Nyaraláskor elsősorban igyekszünk az új élményekre koncentrálni. Sőt, ha jól választunk „szolgáltatást” még a mosogatást is elfelejthetjük. Persze a napok múlásával egyre közelebb kerül a hazautazás napja. De még hátra volt egy olyan ikonikus hely, mint St. Tropez.

Nincs olyan ember, akinek ne a csendőrös film ugrana be elsőnek. Na, így vannak ezzel a helyiek is, csak éppen ellenkező előjellel. Olyannyira tele van vele a hócipőjük, (még ha ez erre nem annyira általános viselet) hogy már igyekeznek „nem tudomást venni” az egészről. Még Louis de Funès-t is elrejtik, amennyire csak lehet. Ennek ellenére óriási a zsúfoltság, a városkában nem lehet parkolni, koszos és húgyszagú a köz-WC. (Tudom, majd jönnek, hogy milyen lenne…) Még a fagyi sem az igazi, bár a monacoit nem lehet felülmúlni!

Na de azért ez mégis csak egy élménybeszámoló! Ami alatt illendő pozitívumokat emlegetni. Így ha már a fagyival nem voltunk kibékülve, mondjuk úgy, hogy „biztosra” mentünk a sör tekintetében. Az ugye már szinte közhelyes, (még ha büszkeséggel is tölti el az embert) hogy ha külföldön megtudják, hogy magyar vagy, akkor Puskás Öcsi a közös nevező. A közhelyességnél maradva, a kivétel végre erősítette a szabályt. A pulttal szemben helyet foglalva ugyanis rögtön feltűnt egy F1-es autó látványa. Így adódott a kérdés a tulajdonoshoz: Igazi rajongó? Természetesen automatikusan jött a válasz, szinte hibátlanul ejtve Budapest, és a kissé bonyolultabb Mogyoród nevét!

Na, de túlélve a „kocsmahangulatot” muszáj volt elindulni hazafelé. De azt még mi sem gondoltunk, hogy a következő utcasarkon máris megérkezünk Kecskemétre. Ugyanis a következő látvány fogadott:

Ennél nagyobb csodálkozás már csak akkor volt, amikor végre befejeződött itthon a kórház-körforgalom építése. Éééééés a közepére visszakerültek a „csetresek” is, amelyeket a kórház közelsége miatt ágytálaknak is szokás csúfolni.

Jaj, a válasz el ne maradjon a kérdésre, amit feltetettem az elején! De akkor mi ez az érzés, ami a messzi távolban is a hatalmába kerít? Az otthon, az édes otthon!

Képek: Saját

üdv: Jumbóka a #Fejszelep, és a #BloggerKépző ajánlásával