Német márka, magyar Euro, aha, persze
A német márka természetesen nem lehetett a miénk. Az Euro már közelebb áll hozzánk. Aha, persze…
Az adventi időszak eljövetelével lassan ideje lenne egy kicsit megpihenni. Ha magunktól nem megy, akkor jó, ha van egy segítőtárs, aki partner ebben. Kikapcsolódni a munkából, ráhangolódni az ünnepekre, játszani. Aha, persze…
A gyerekeknek mindig nagy élmény, ha van egy „varázsdoboz” (leselejtezett szennyes kosár is megteszi) amiben a szülők, nagyszülők játékai után lehet kutatni. (Digitális lelkületűeknek lomtár, vagy leánykori nevén „recycle bin”) Ebben biztos nem találnak telefont, legalábbis okosat. Ha netán mégis, és van rajta kék gomb, azon nem az elektronikus arcos könyv ugrik elő. Gyakran emlegetett „kiskorú ismerősünk” ezúttal egy társasjátékot lelt az „archívum”-ban. A neve: Európai út. Ó, hát ez már történelem – gondolhatnánk. Ez már olyan régi játék, hogy azóta már biztos azon az európai úton vagyunk, és természetesen a gyorsító sávban. Aha, persze…
Van egy nagyon kedves szerzőtársam, – többször utaltam is rá – aki igazi embermeséket alkot. Időnként én is megpróbálkozom a formációval, de a saját írásaim után egy kicsivel mindig hamarabb térek vissza a valóságba. Hiába, no „Más a music, más a szöveg, más a név is” ergo, ezért nem vagyunk egyformák. Aha, persze…
Mit az Isten, az első kártya, ami a gyermek kezébe került, a következő kérdést tartalmazta. „Egy euro kb. hány forint?” (SIC!)
- Á, ezt Te úgysem tudod! – mosolyodott el mami.
- 400! – vágta rá kapásból a „kisasszony”, általános derültséget okozva.
Aztán megfordítottuk a kártyát, mert azért bennünk is elkezdett motoszkálni valami… 2003. 04. 15-én 1 EUR=245,29 HUF volt. És itt véget is ért a mese. De jó világ is volt! Aha, persze…
Valamit nagyon tudnak ezek a németek. (Focizni is, csak ez most nem jött ki, vagy be, ez nézőpont kérdése.) Viszont, az egykori pénzüket, a német márkát, korlátlan ideig beválthatják Eurora. Mivel magam is egy „deutsch” – magyar cégnél dolgozom, (még ha maszek is) még az átváltás időszakában belénk verték a varázsszámot. 1 EUR =1,95583 DEM Ez volt a hivatalos váltószám. Legalább ez biztos náluk. Gondoltuk, egyszer majd mi is eljutunk idáig. Aha, persze…
Sok-sok ember nap, mint nap „ízlelgeti” az árfolyamváltozásokat. De az „egyszerű” arcoskönyv-felhasználóknak is a képébe tolják a „rendkívüli híreket”. Hiszen szenzációként írják le, a 8-10, de még a 2-3 Ft-os napi szintű változásokat is. Akkor most egymás mellé írom az EUR és a HUF korai és a mai árfolyamát: 245,29/406,18 HUF-HUF. Csak azért, hogy lássák „Előre megyünk nem hátra!” Aha, persze…
Lehet tehát „Orbánozni/Gyurcsányozni”! Meg persze leereszkedni a valóságba. Ezek a nevek csak jelképek, amelyek napjainkra szitokszavakká váltak. Az elmúlt – lassan – két évtizedben több „orbángyurcsány” is megfordult a „szövetségi kapitány” székében. (Csak, hogy mindenki értse.) Igaz, egyesek reinkarnálódtak, és többször is felbukkantak. Jeléül annak, hogy ők majd valóban jelentős változásokat hoznak a folyamatban. Igen, ez valóban sikerült! A naponta/hetente látható „néhány” Ft-os „növekedéssel” lassan a duplájára emelték a nemzeti valutánk értékét. Aha, persze…
Képek: Az Európai út társasjátékból és az INDEX-ről
üdv: Jumbóka a #Fejszelep, és a #BloggerKépző ajánlásával
