Hogy vagy forint? – így túl a 400-on…
A hét vége felé ismét átlépte az Euró/Forint árfolyam a 400-at. De nálunk ugye ez is sikernek számít, egyre nagyobbat mondhatunk.
Számokban mindig is jók voltunk, sok ebbéli nagy koponyát adtunk a világnak. De amióta a „számmisztikában” (is) a politikusoké az uralom, még inkább ferde szemmel nézünk a billentyűzet jobb oldalán levő gombokra.
Dehogy jutnának nekem olyan szavak a „fejembe”, hogy „propagandaszöveg”, meg „hazugság”. Inkább örülnünk kellene, hogy a jó EURO-nak köszönhetően majd nagyobb lesz az év végi „sonkapénz”. Mert ugye a többségében nyugati vevőinktől csak úgy dől be a „közös” európai valuta. Persze… megint egy olyan „közös”-ség, amiből mi magyarok valahogy kimaradtunk. Ugyebár amíg nagyjaink kis közösségének ez az érdeke, még egy darabig így is lesz. 2026-ig biztosan, és persze utána is, hiszen ez nem megy egyik napról a másikra. Messze van még a Forint halála. Még akkor is, ha már a nagyja is csak „aprópénz”.
A minap egy „valamiféle” hivatal azon örömködött egy facebookos posztban, hogy milyen jó nekünk immáron 20 éve az EU-ban. Az egyik „honpolgár” meg arra „vetemedett”, hogy megkérdezze, mikor lesz EURO-nk. A hivatal válasza a szokásos volt (ha nem is szó szerint): A tagországok kötelezettséget vállaltak arra, hogy bevezetik a közös európai valutát, de ennek ütemezését a saját lehetőségeikhez igazítják. Na, ettől még mindig csak távolodunk. Persze, mi „vidékiek” már elég távol vagyunk attól is, hogy megértsük, miért lenne nekünk jobb az EURO. Legfeljebb annyit látunk, hogy ha egyre nagyobb a szakadék a két pénz között, akkor valószínűleg nem a Forint a stabilabb. Arról már ne is beszéljünk, hogy kik az árfolyammozgások legnagyobb nyertesei. Nyilvánvalóan azok, akik a „hírekről” első kézből értesülnek. (Közvetlen összehasonlíthatóság az európai árakkal és bérekkel – úúúúú erről ne is beszéljünk.)
Hej, a régi szép időkben, amikor még azon polemizáltunk, hogy itt az új 300 Ft-os… ugye amikor 300 az egyhez váltották a Forintot Euróra. „Vicces” volt, amolyan keserédes… Háááát mostanában egyre nagyobbat nevetünk – kínunkban. Én meg titkon azon szurkolok, hogy mikor lesz már 408 Ft körül az EURO, hogy visszaváltsam az egykori próbavásárlásom értékét. Nyilván nem egy vagyonról van szó, csak egy kis játék a számokkal.
Most a választások közeledtével (hú de messze van az még…) egyre többen kezdenek azzal érvelni, hogy mekkora mértékben növelnék a minimálbért. Itt 400.000,- Ft-tól (1.000 EUR a mostani árfolyam szerint.) az egymillióig sokféle számmal „dobálóznak”. Ez a legtöbb embernek valóban elhozná a földi paradicsomot. Csak az a baj, hogy gondolatmenetet nem fejezik be az ígérgetők: hogy addigra (mire eljönne a Kánaán) mi lenne az árakkal. Mert a jelenlegi állapothoz képest tényleg jó lenne a fizu, de azért a „közértesek” is igazítanának egy kicsit az árcédulákon. Azzal ugye mindenki tisztában van, hogy a minimálbér emelése, a „normál” bérekre is hatással lenne. Ebből meg az következne, hogy ha mindenkinek egyszerre növekedne a fizetése, az keresletet is generálna, ami meg áremeléshez vezetne. Na, ennél gyorsabban nem is lehetne növelni az infláció sebességét. Ugye most már mindenki megértette a „bármekkora jövedelmet elinflálok" című tanmesét, a 2000-es évek elejéről.
Most örüljünk egy kicsit – főleg, aki már megkapta a fizetését – és legalább ezen a hétvégén együnk egy számmal nagyobb kanállal. Arra azért vigyázzatok, hogy figyelmesen olvassátok a receptkönyvet. Nehogy úgy járjatok, mint az egyik kolléganőm. Az „mk” mokkáskanalat jelent, nem merőkanalat! Mert a jóból is megárt a sok!
Kép: Saját
üdv: Jumbóka a #Fejszelep, és a #BloggerKépző és az #Mbbkujratöltve ajánlásával
