A levél hullik, a forint esik
A különféle új – vagy megújult – érmék megjelenését általában nagy csinnadrattával jelentik be. Most vagy én hunytam meg egy kicsit, vagy elhomályosodott a beharangozó.
Az „elhatalmasodott” munkavágyam miatt még inkább háttérbe szorultak a klasszikus közélet szemünk előtt lebegő jegyei. Ezért hajlamos vagyok a (népi) napi fizetőeszközök körüli mozgásokat játékként értékelni.
Fordítsa csak meg mindenki a keze ügyében levő 5 Ft-osokat! Azt láthatja időnként, hogy a nagy kócsag helyett különféle betűk jelentek meg az MNB épülete előtt. Tessék összegyűjteni mindet, és összeolvasni. „F”, „O”, „R”, „I”, „N”, „T”!
Pénzről írni mindig jó dolog, vagy legalábbis egy sor érdekesség kiolvasható belőle. Az emberek napi véleménye a „tárgyról” biztosan. Természetesen nem amiatt, amit akár az „arcos könyvön” keresztül is elénk tolnak: Nevezetesen, hogy az ilyen-olyan megosztások hogyan vonzzák majd be az anyagi javakat. A magamfajta „egyszerű” állampolgárok nagyon is jól tudják, hogy ezekért a guruló forintokért is milyen keményen meg kell dolgozni. Ugye, hogy nekünk mindig az „aprópénz” körül forog a gondolatvilágunk!
Ismét bebizonyosodott, hogy a „nagy” szólás-mondásokat egyébként sem szabad szó szerint értelmezni. De ennek alátámasztására újabb igazságot fújt elénk a viharos őszi szél. Nevezetesen, hogy a „sűrű fillér is többet ér, mint a ritka forint”. A kisebb testvéreket már szinte csak „nagyanyáink” emlegetik. Az „adj egy 5-öst!” is már csupán a tenyérbe csapáskor mondogatjuk. Na, ezzel meg most megint óvatosan, mert az is közvetlen érintkezés… Régebben még kértünk egy 5-öst egy fagyira vagy buszjegyre. (Ezekre már egyre kevesebben gondolnak.) Azután az ötös az ötszázast jelentette, majd az ötezrest. Mi következik „logikusan”? Most ugye, hogy sokan az ötven-ezresre gondoltak.
Az ötösök már egyébként is elvesztették a jelentőségüket. Ma már a nullákat sem győzzük számolni. Sőt már azok sem, akiknek ez a rendelkezésükre áll. Hiszen nem az a szám a fontos, ami elöl áll, hanem az, hogy hány 0-t írnak mögé. Emlékeztek még a néhai Tocsik Mártára? Akkor a több mint 800 milliós sikerdíjtól zengett a média a nevével összefüggésben. Most már ott tartunk, hogy Lőrinc barát azóta ennyi pénzért már szerintem le sem hajolna. Pedig a karcsúvá lett derekával még akár ezt is megtehetné. De lehet még fokozni, hiszen ezzel még Ő sem tartozik a „világ elitbe”. Legalábbis nem abba a néhány ezres „közösségbe”, akik a „válsághelyzetre való tekintettel” több mint 60%-al növelték a vagyonukat.
Pedig van ebben a kérdésben más is. Mikor is lesz eurónk? Mert ugye lassan mi is két évtizede hivatalosan az Európai Unióhoz tartozunk. A csatlakozáskor pedig kötelezettséget vállaltunk, hogy be fogjuk vezetni. Ennek ugye feltételei is vannak, amit meg kellene teremteni, illetve a befogadóknak ezeket ellenőrizni kellene. Az is igaz viszont, hogy ennek eldöntése egyre „keszébb vagy inkább kuszább”, (hú de finoman fogalmaztam) minél tovább húzzuk. (Rétes készítőkön a sor, hogy szabad e előrukkolni valamiféle tészta-hasonlattal. De ebben a bejegyzésben már éppen elég sok ilyen volt, így hagyjuk…)
Az is megfordult már sokak fejében, hogy akarjuk e egyáltalán még ezt az euro dolgot. Az érdekek ebben az ügyben is meglehetősen távolodnak egymástól. Már mi „halandók” is, akik egyre inkább kételkedünk a „hanyatló” nyugat erősségében, hogy mennyire jó ez. Az már túl „egyszerű” indok, hogy egy az egyben tudnánk összehasonlítani nyugati sorstársaink fizetését. A bolti árcímkékről nem is beszélve. Azt is tudni véljük, hogy az átváltási veszteségek is csak a „kisembereket” érintik hátrányosan. Márpedig ahol veszteség van, ott nyereségnek is „kell” lenni. De erről valahogy kevesebb szó esik! De az is megesik, hogy másképp akarják lenyomni – szó szerint – a torkunkon.
Na, de sepregessen csak mindenki a saját háza előtt (csak becsúszott még egy „példamondat”) az őszi faleveleket, hátha ott lesz köztük egy „eltérő” 5-ös, és tegye bele a gyűjteményébe. (Mi is sorakoztatjuk őket az irodában!) A hosszú téli estéken hátha megmelengeti a gondolat, hogy régebben még ez is ért valamit. Ezzel ugyanis már nem tudja kiegészíteni a „rezsicsökkentés” miatti „alacsony” fűtésszámláját.
Kép: Saját (de ismét egy ötös a „rajongótábornak” az alkotómunkáért!)
üdv: Jumbóka a #Fejszelep, és a #BloggerKépző ajánlásával
