Orbán Viktor nyerte a szónokversenyt
Az ünnepek igazi mondanivalóját az utóbbi időben sok minden elhomályosította. Ennek ellenére volt, aki jól jött ki belőle.
Az idei március 15-én vidékre „költözött” a miniszterelnök. Ennek minden előnyével és hátrányával. Talán az előbbivel most egy kicsit jobb megvilágításba került.
Bevallom, – kissé galád módon – csak azért akartam megnézni Orbán Viktor kiskőrösi beszédét, hogy lássam, hányan hallgatják élőben. Nem titkolt szándék volt arra vonatkozóan, hogy összevessem a tavalyi, október 23-i eseményekkel. Rossz az, aki rosszra gondol, sőt kívántam, hogy „első emberünk” ezúttal egészséges legyen. Így is lett. Láthatóan jó kedélyűen lépett ki Petőfi Sándor szülőházából. Az átszellemülés annyira jól sikerült, hogy már szinte unalomba fulladt a nagy költő magasztalása ennyi időn keresztül.
Egyes hírforrások szerint rövid beszéd volt, de nem tudom, ők melyik „adást” nézték. Az kétségtelen, hogy ha Fidel Castro megnyilvánulásaihoz hasonlítjuk, akkor tényleg nagyon összecsapta. De azért már egy „kicsit” más időket élünk. Az kétségtelen, hogy Petőfi a viszonylag rövid idejű munkássága alatt iszonyatos mennyiségű tettel és dokumentummal szolgált. De ezt azért nem feltétlenül kilóra mérik, még ha egy-egy fontosabb elemre többször is visszautalt a felszólaló.
A FIDESZ kommunikációja finoman fogalmazva hullámvasút. Nyertek már választásokat, mint ahogy vesztettek is el emiatt. „Megmondó-embereik” kezdeti „sikerei” után erős hanyatlásnak indultak, szerencsére igyekeznek őket mostanában a hátországba száműzni. Orbán Viktor (illetve a háttérbázis) most tudta, hogy ma egyetlen esetben lehet sikeres. (Már úgy értve, hogy kitűnjön a mai napon jelentkezők közül.) Csak úgy, hogy ha nem „Brüsszelezik”, nem „Sorosozik”, nem „háborúzik”, és még az ellenzéket sem kutyázza. Így csak az utolsó 1-2 mondattal hozta a „kötelezőt”. Sőt nem magasodott a „népe” fölé azzal, hogy elvesszen egy nagy színpadon. Ide csak a hivatalos rész végén áll fel, elvegyülve a kórussal, hogy együtt énekelje velük a Kossuth nótát.
Az idei március 15-én is olyan „nemszeretem” idő volt, mint anno „eredetiben”. (Mondhatni, Viktor ezt is elintézte.) Így az ebéd utáni punnyadást követően én se dugtam ki az orromat a lakásból. A miniszterelnöki beszédet is csak olyan álmoskásan követtem az ágyból. A „többiek” megemlékezéseinek lényegét pedig összeollóztam a netről. Erről most nem sok szó esik, hiszen tudjuk, a média azt láttat, amit a saját kamerájuk „színe” mutat.
Mit láttunk a TV-ben? Már úgy értve, amit a kamera mutatott. Egy kicsit ügyesebben sikerült elhelyezni az objektíveket. Kicsit ugyan többen voltak, mint tavaly ősszel Zalaegerszegen. De más tudósításokból azért kiderült, hogy a látogatási lehetőség igencsak korlátozott volt. Az is feltűnt, – nyilván a beszéd felépítéséből adódóan is – hogy a közönség nem volt annyira interaktív. Csak néha „zavarta” meg a „főnököt” egy kisebb taps. De azért a végére itt is kibújt a szög a zsákból. Ha a „kulisszát” még időben le is keverték, csak felhangzott a „Viktor, Viktor” csatakiáltás. Jól van, na! Őket nem tájékoztatták a megváltozott viszonyokról, vagy csak nem jött át a szándékos visszafogottság látszata. Az igazi „forradalmi” mondandót úgyis elmondták az eredeti pesti helyszínen, ami most olyan „háttérrendezvénnyé” vált.
Azt már érzékelhettük, hogy a vidékre „menekülés” szándékos. Tavaly egy nagyváros, idén egy kisebb. Mi jöhet még? Háááát van egy biztos hely, a felcsúti stadion. Na, ott még az elkerítésre sem kell különösebben rákészülni.
Ne fanyalogjunk, örüljünk, hogy ezen a héten kétszer volt péntek, még ha az első hétvége csak egy naposra sikeredett is. Majd két nap múlva bepótoljuk, sőt megduplázzuk. Sok munkáltató nem túl nagy örömére.
üdv: Jumbóka a #Fejszelep, és a #BloggerKépző ajánlásával
