Legújabb kori magyar szó 2023-ból. Mert, hogy minden változik. A nyelvünk is, mint ahogy mi is.
Velünk együtt változnak a gyermekeink, hiszen belőlünk lettek. Belőlük meg tanárok lesznek – bár egyre kevesebben – így persze, hogy a pedagógusokat is megérintette a változás szele. De miért is lenne másként? Új ismeretanyagok születnek, ezeket is fel kell dolgozni, át kell adni. Emellett persze nem szabad a múltat sem feledni. Beleértve a történelmet is. Ami elvileg nem változik, csak … de! Maguk a megtörtént események ugyan nem, de újabb ismeretanyagok feltűnésével, no meg egy „kis” ideológiai segítséggel „átértékelődnek”.
Státuszunkból adódóan kompetensek vagyunk e megítélni a diákokat illetve a tanárokat? Nyilvánvalóan erre nincsenek szabályok, (még) de a legtöbbünknek van (volt, lesz) gyermeke, ők pedig biztosan kapcsolatba kerülnek „valamiféle” oktatási intézménnyel. Ott pedig tanárok voltak, vannak, lesznek. Lesznek?
Mi a baj a státusztörvénnyel? Az, hogy van (illetve lesz) önmagában természetesen nem baj, hiszen – a bevezetőben említetteknek megfelelően – minden változik. (Mint ahogy a nóta is mondja. Animal Cannibals) Ezekhez pedig alkalmazkodni kell. Ahhoz, hogy felsoroljam a tervezet pontjait, itt nem igazán van hely és idő. Megtette ezt már számos fórum. A tételes elemzés nem is ide tartozik, hanem a jogalkotókra és az érintettekre. Ugye, hogy valami nagyon hangsúlyos dolog kimaradt? Igen, a „célközönséggel” történő egyeztetés. Érthető e, hogy az egyik legnagyobb problémája a tanároknak, hogy megint a fejük felett döntenek. Lehet persze összefüggéseket keresni, hogy (egyszer majd) rendeződik a fizetésük is. De remélem, ez nem azt jelenti, hogy meg lehet őket venni kilóra!
A diákok régebben is sok tanárt szerettek. Ezt kifejezték egy kis „puncsolással”, apró ajándékokkal, csokival, virágokkal. De azért az elég éles váltás, hogy most értük, illetve velük együtt tüntetnek, ráadásul elég éles hangon. Sőt a szabad oktatást nem biztos, hogy úgy értelmezik, ahogy egyesek, akik már átestek a paci másik oldalára.
Sajnos már odáig jutottunk, hogy egyes diákok valóban azt csinálnak az iskolában, amit akarnak. Sajátosan értelmezik a fegyelmet, zavarják a tanítást. Ez odáig megy, hogy a nekik nem tetsző dolgok miatt megfenyegetik, megtámadják a tanárokat. Szüleik még „támogatják” is őket, sőt még durvább eszközöket vetnek be. Nos, az ilyenek ellen nem igazán látjuk a tervezetet…
Ma még ott tartunk, hogy nagyon sok diák tanulni szeretne. Még akkor is, ha már azt látják, hogy elég lesz a megfelelő alapokat megszerezni, aztán majd máshol kamatoztatják a tudásukat. (De ez majd a következő lépcső lesz, ha nem lesz változás!) De addig még a jelen helyzetüket szeretnék rendbe tenni. Ezért állnak ki azon tanárok mellett, akik ugyanezeket az értékeket képviselik.
A hatalom jelenlegi gyakorlói mintha elfelejtették volna, hogy ők is részt vettek hasonló jellegű tüntetéseken. (Most módszer jellegű hasonlóságról beszélek. Utalva pl. a bontási engedély „hiányára.”) Akkor persze ők ezt így gondolták „normális”-nak. Most meg mintha valamiféle „polgárpukkasztási” jelenségre próbálnának utalni. Mert, hogy tüntetni manapság olyan „trendi” lett”. Nem, „kedves” kormány. A fiatalok nem a „szabadidő kellemes eltöltése végett” tüntetnek. (Ők is jobban örülnének, ha ez az idézet megmaradna annak, amiket erotikus hirdetésekben is lehet olvasni – mintegy mellékesen.)
A WIKIPÉDIA szerint: A polgárpukkasztás olyan viselkedés, mely szándékosan megbotránkoztatja a (főleg középosztálybeli, konzervatív) polgárokat. Indítéka lehet a társadalmi normák ellen való tiltakozás, vagy pedig az illető provokatív, nonkonformista személyisége.
A tüntetések kezelése? No, ez egy „érdekes” kérdés. Gondolom ezt is tanítják „valamiféle” iskolában. De ne feledjük el, ennek gyakorlati foglalkozása csak az életben valósul meg, éles helyzetben. A „műhelygyakorlatra” pedig nem sok helyszín alkalmas. Néhány vidéki tér, nem igazán vonzó a „sokaságnak”. Ebben a nagy „narancsvidékben” már az is gyanús, ha valaki más színű esernyőt visz magával. Így a vidéki fiatalok is Pestre mennek tüntetni. (Ebben csak az a „vicces”, hogy a Dunántúlról „felvezényelt” karhatalom tagja ugyanúgy találkozhat a fiával, mintha a pesti rendőr a kerületbéli hozzátartozójával futna össze.)
Félreértés ne essék, a mi időnkben is voltak olyan tanárok, akikről – általános iskolás korunk ellenére is, vagy éppen azért – meg tudtuk állapítani, hogy alkalmatlanok a tanításra. Alkoholisták, szélsőségesen megalázó nevelési módszereket alkalmazók, stb. Őket akkor megtűrte az adott rendszer, vagy akár egy neves iskola is. De mindenütt voltak, és lesznek is fekete bárányok. Az ilyenek kiszűrése bizonyára ma sem egyszerű, hiszen nekik is lehetnek „támogatóik”. De tudjuk, hogy a többség nem ilyen! Az utóbbiak helyzetét kell nagyon megbecsülni. Mert ha az előbbiek száma nem csökken, az utóbbiaké még erősebben fog. Az arányok pedig nem jó irányba változnak. „Nagyra becsült” döntéshozóink biztosak abban, hogy az ő gyermekeik a megfelelő oktatásban részesülnek? Gondolom, van még olyan, akinek itthon jár iskolába valamelyik utóda. Vagy ezen kivételezett szülők csak ennyit látnak az egész oktatási rendszerből?
Igen, (józanul) gondolkodó, ezáltal értelmes nemzedéket nevelni felelősséggel jár. Mert még az is előfordulhat, hogy „felnőnek” azokhoz, akiknek ez nem igazán érdekük. Vagy azért mert Lenin mondta, az már baj? Tanulni, tanulni, tanulni! Pedig ennek az országnak – sőt a világnak – az lenne a fontos, hogy felelősséggel vigyük tovább az értékeket. Nem a mérhetetlenül nagy vagyonokban mért kincsekre gondolok, hanem az emberi tartalmakra! Ha „egyszer” minden rendben lesz, akár szórakozni is lehet a „Rossz tanár”-okon.
A blog továbbra is törekszik arra, hogy az idegen szavak használatát – lehetőség szerint – kerülje. A köztudatba azonban nagyon sok olyan szó ágyazódik be, amelyeket a „kívülállók” is csak ezek alapján azonosítanak be.
Kép: Google
üdv: Jumbóka a #Fejszelep, és a #BloggerKépző ajánlásával
