Borvirágok esetén nincs helye a szóvirágoknak. Mégis bármilyen olvasatot képesek vagyunk félreértelmezni.
Egyes felületes címolvasóknak a feledhetetlen Torgyán József örök klasszikusa ugorhat be elsőre: A kormány (vagy annak egy-egy „fontos” tagja) mondjon le! Jaj, Józsi bácsi, ha tudná… Sajnos azzal nem igazán lennénk előrébb, mert a „hogyan tovább”-al lehet, hogy még nagyobb bajok lennének. Ha az „örökösök” maradnának akkor azért, ha meg nem, akkor azért.
A téma feldolgozásának egyes részletei sokakat különösen érzékenyen érinthetnek, esetlegesen olyan emlékeket is felidézhetnek, amelyek fájóak. Tehát nem (csak) a villogó fények okozhatnak sokkhatást.
Hogy miért nem tudunk azonnal eltávolodni a politikától, és szakmai útra lépni, hagy jöjjön egy másik klasszikus, aki ráadásul le is mondott. Mert amikor felmerült a zéró tolerancia felülvizsgálatának terve, mi volt az első érv? Gyurcsány! (Mert, hogy ő törölte el a 0,8 ezrelék „megengedett” értékhatárt.)
Figyelembe lehet e venni, hogy:
- Magyarországon vagyunk, pontosabban, hogy magyarok vagyunk? Mármint, hogy az „átlag magyar” meg tud e állni 1-2 pohár sörnél vagy bornál? Lehet, de nem érdemes…
- testsúlyt, magasságot, más fizikai jellemzőket? Lehet, de nem érdemes…
- életkort, a jogosítvány megszerzésének idejét, vezetési tapasztalatot? Lehet, de nem érdemes…
Ez kifejezetten az a helyzet, ahol nem szabad kivételeket tenni. Tudjuk, hogy kis hazánk a kivételezettek országa. Ééééés, ez hogyan működik a gyakorlatban? Ha valaki bajba kerül, akkor a kiemelteké az elsőbbség, az ő „megmentésük” a cél. Már én is majdnem ráfanyalodtam egy kis engedmény elfogadására. Én erre gondoltam: Pl. 0,1-0,2 ezrelék hagy legyen a rendszerben. Ezzel elkerülnénk a felesleges köröket azzal, hogy a műszer hibája, valami kávémennyiség, esetleges energiaital, vagy egy-két db konyakos meggy elfogyasztása... A műszer dolgot könnyen lehet igazolni egy másik berendezéssel. Az összes többi felsorolt esetet pedig már több élő gyakorlati módszerrel cáfolták, hogy befolyásoló, illetve kimutatható tényező legyen. A gyógyszerem majdnem akkor gurult el, amikor a következő tervezetekről lehetett hallani: Gyakorlott vezető esetén legyen az értékhatár megengedőbb. De pl. baleset okozása esetén legyen súlyosbító tényező. Hogyan kérem? Ha már a papíron való megalkotás esetén is ilyen kereszthivatkozások vannak, akkor mit fog ez majd a gyakorlatban okozni? Tehát egyetlen esetben lehet tisztán és egyértelműen ítélkezni, ha a nulla az valóban 0. Azt ugyanis hitelesen nem lehet mérni, hogy kire, milyen hatással van egy adott mennyiség.
Ha kis sebességnél jön létre egy kerékpáros-autós, vagy egy autóbuszos-gyalogos találkozó, akkor a védtelen személy fejének találkozása a betonszegéllyel ugyanolyan halálos lehet, mintha valaki 2-300 lóval a feneke alatt elszáll az autópályán. Tudom, ebben is sok a ha, ezért ezen is lépjünk túl. Már csak azért is, mert egy ember elvesztése is sok lenne, még akkor is, ha csak nagyon ritkán fordulna elő.
Értem én a nagy magyar gasztronómiát, amelynek szoros tartozéka a borkultúra. Az ehhez kapcsolódó üzleti érdekekről nem is beszélve. De tessenek végre megérteni, hogy az úton ez nem számít! Egy adott szituációban csak az életszerű, hogy a résztvevők abban a pillanatban hogyan döntenek. Ott a józanságnak a konkrét és az átvitt értelmű jelentésében is csak egy kimenetele lehet. Az, hogy mindenki az eredeti elképzelés szerint folytathassa útját!
Ne feledjük, a statisztika csak a nagy kalapban mérvadó. De az adatok mögött emberek, családok vannak. Otthon pedig nem úgy élik meg az elvesztésüket, hogy eggyel több vagy kevesebb…
Kép: Pixabay
üdv: Jumbóka a #Fejszelep, és a #BloggerKépző és az #Mbbkujratöltve ajánlásával
