A kiemelt címbéli szót csak pozitív értelemben használjuk, talán nem véletlenül. Ez egy igazán emberi fogalom. Pedig a háború is az emberekről szól. Haszonélvezőkről, és áldozatokról.

Agyrém. Éppen két éve tart az „egyik” eszement öldöklés. Nyilván a jelző nem megfelelő, de elsősorban azért, mert egy háborúra nincsenek „jó” szavak. Ma már az az érvelés sem állja meg a helyét, hogy a régi harcok, test a test (kard ki kard) alapon, valódi küzdelmekről szóltak.

A mai ütközetek talán egyértelműek… abból a szempontból biztosan, hogy hatalmi harcokról szólnak. A „résztvevői” egyre inkább olyanok, akik egyrészt sosem tudták, mi ennek a „fogalomnak” az eredeti mondanivalója, másrészt ezután sem fogják tudni. Tudom-tudom, most meg a „résztvevők”-et kell elmagyarázni. Dehogy kell, hiszen mindenki tudja. A háttérből irányítók, (politikusok, gazdasági „szakemberek”, illetve kettejük bármilyen arányú kombinációja) magyarul a haszonlesők tábora, kiegészítve azokkal, akiknek még csurran-cseppen valami. Tehát ők azok, akiknek a „részvétele” abban nyilvánul meg, hogy mindig legyen valahol valamilyen háborús konfliktus, hiszen abban marha nagy pénz van. A világon a legnagyobb. Ezeknek a „szereplőknek” a konkrét csatatéri „közreműködőkre” annyi hatása van, hogy pont nem érdekli őket, hogy mi lesz velük. Már csak azért sem, hiszen tudják, elég nagy a valószínűsége annak, hogy ha valaki oda megy, az nem jön vissza.

Innentől kezdve pedig emberi sorsokról beszélünk. Természetesen csak azokéról, akik apa, anya, fiú, lány vagy bármely eltávozott családtag után árván maradtak. Olyanokról, akik nem ünnepelhetnek több születésnapot, legfeljebb évfordulót.

Mára már több fogalom is átértékelődött. Aki honvédő háborút emleget az elveszett. Ha valaki még mindig „klasszikus” hazafinak képzeli magát, arra egyetlen szót lehet rábélyegezni: öngyilkos. A másik „értelmezhetetlen” elnevezés, az önkéntes. Már úgy értve, hogy önként megy a harctérre. Ha ezt valaki önszántából teszi, az csak akkor fedi a valóságot, ha pénzért vállalja. Őt meg zsoldosnak hívjuk. De nála is csak egy dolog biztos, hogy ő sem „golyóálló”.

Talán nem véletlen, hogy a Tankcsapda együttes egyik legnagyobb slágere is itt értelmezhető a leginkább. (Pontosabban itt is, meg máshol is, csak más értelemben.) Mennyország Tourist

Lehet, hogy nem vagy gyenge
De ha a szívedbe szalad a penge
Attól nem érzed magad jobban
Ha a kocsidban bomba robban
Tudom én, erős vagy persze
De ha a fejedben ott van a fejsze
Majd a fegyver csövébe nézel
Ott már semmire nem mégy pénzzel és
Hiába vagy gazdag
Ha az égiek leszavaznak
A kocka, ha el van vetve
Te meg a föld alá temetve
Ott már hiába van ügyvéd
Aki a törvényektől megvéd
Itt senki se golyóálló és
És Ha szakad a védőháló
A halálugrás végén a túlvilági TV-n majd

Na, jó messzire kalandoztunk. Legalábbis elméletben. Hiszen előfordult már, hogy egy szomszédos országban zajlottak konkrét harci cselekmények. Ennek ellenére mi ugyanúgy éltük a hétköznapi életünket, és „csak” a reggeli/esti híradókból, meg az „időszakos” napi „görgetésünkből” értesültünk arról, hogy mi is folyt a szomszédunkban. Továbbá azon „háttér országokban”, ahonnan még mozgatták a szálakat. De hogyan értelmezhető az, hogy miközben az egyik „blokk” konkrét hadászati eszközökkel segíti Ukrajnát, több lépcsőn keresztül ugyan, de energiahordozókat vásárol az oroszoktól? Nekünk, hétköznapi „halandóknak” – mert, hogy háború nélkül is meg vannak számlálva a napjaink – sehogy.

Két éve kezdődött, „klasszikus” születésnap esetén két gyertyát tennénk a tortára. De az áldozatokért mennyit gyújtottak a hozzátartozók valójában? Annál nagyobb mellédurrantást – hogy „stílusos” legyek – mégsem lehet mondani, mint hogy: "Boldog" születésnapot háború!

Annyival talán előrébb vagyunk, hogy mi még bizakodva nézünk a közelgő szülinapunk elé. (Báááár, ha a hazai egészségügyi ellátás helyzetét nézzük… De ebbe inkább ne menjünk itt bele.)

Kép: Pixabay montázs!

Üdv: Jumbóka a #Fejszelep, és a #BloggerKépző és az #Mbbkujratöltve ajánlásával.