Gyorsítás 130-ról 140-re
Végre egy jó döntés! – foglalkoznak a közlekedéssel. „Jó”, mondjuk a legtöbben nem így gondolták, de legalább történik valami.
Kicsit lassan haladunk az Európához való felzárkózással. Megoldás lehet a sebességváltás, illetve a nagyobb gázadás. Ha már a vasúton egyelőre nem igazán megy, térjünk vissza a közútra. Még akkor is, ha elég nagy port kavar időnként a sebességhatárok értelmezése.
Én elég sokat autópályázom, hetente minimum kétszer. Igaz, ez kilométerben nem kiemelkedő, (kb. 2-300 km/hét összesen). De aki ismeri az M5-öst, annak azért nem kell bemutatni. Ebben hétvége és hétköznap is van vegyesen. Tudom, hogy 80-100 km-es távon 1-2 percnél többet nem nagyon lehet nyerni egy „kis gyorshajtással”, de egyébként sem vagyok az a nagy „sebesség túllépő”.
Ma is figyelgettem a mellettem elsuhanókat, a többség kb. 150-el mehetett. „Állítólag” ezért még nem szólnak. Közben hallgatom a híreket, hogy A KRESZ ezen rendelkezését (mármint az autópálya 130-at) általánosságban nem kívánják megváltoztatni. De egyes szakaszokon a „közútkezelő” kezébe adják a lehetőséget, hogy megengedjék a 140 km/h haladási sebességet. Hogyan kérem? Mit is szeretnénk elérni ezzel a 10 km/h emeléssel? Csak az forog a fejemben, hogy semmit. Már persze azon kívül, hogy a „sebességpártiak” fellégezhetnek. Na de ettől? Háááát igen mélyen beléjük szorulhatott a levegő, ha ettől „elélveznek”.
Az igaz, hogy a magyar autópálya építés ősi szabványa a német rendszeren alapul. Kicsit túlbiztosították a pályát, és az út a legtöbb helyen valóban alkalmas lehet a nagyobb haladási sebességre is. Igen, ez igaz lehet... De hagy hangsúlyozzam ki: az út! (Már persze ott, ahol nem a csak a tervezési és építési állapota, hanem a használhatóság miatt sokat emlegetett állaga is megengedi…)
Na, de az úton járművek is közlekednek, végül is erre találták ki. Igen ám, de a sokat emlegetett „fellendülés” ellenére, a hazai autók átlagéletkora fokozatosan romlik! Az igaz, hogy sok új autó érkezik, de jóval kevesebb, mint korábban. Csak persze látványosabbak, mert sokkal szebbek, jobbak, nagyobbak. Naná, hogy mindenkinek feltűnnek ezek a „jószágok”. Közben már halljuk a következő évi áremelések hírét az autóiparban is. Mivel a „világmegváltóként” beharangozott „villanyautók” még mindig nem érték el kellő számú ember „tetszési indexét”, ez tovább növeli használt autók iránti keresletet. Persze a benzines és dízel csodák túlzott modernizálása (elektronizálása és automatizálás) sem az olcsóság és a tartósság felé billenti a mérleget.
Eredetileg külön cikket szántam volna a dolognak, de a szerkesztőségi „szünet” közbeszólt. Most gyorsan elindítok egy mellékszálat, aztán majd meglátjuk, meddig jutunk (a megengedett sebességgel). Szerintem a hibrid autók a világ legnagyobb átvágásai közé tartoznak. Egyrészt megmarad bennük a hagyományos motorok környezetszennyező hatása. Másrészt beletesznek egy „alternatívát”, ami lehet öntöltő, elektromos, vagy más egyéb. Utóbbiaknak ugyancsak vannak hibalehetőségeik melyekkel együtt vannak „ellenszurkolóik” is. Most nem térek ki részletesen arra, hogy pont ugyanúgy kell nekik akkumulátorgyár, annak minden környezetre gyakorolt egyéb hatásával együtt. Magyarul a hibridek duplán adják a pofont mindkét tábor „rajongóinak”, sőt létrehoztak egy harmadik csoportot is.
Az autókban meg ugye ott ülnek az emberek, akiknek a „törzsfejlődéssel” együtt a talpuk is nő. Talán ők, a leginkább bizonytalan „tényezők”. A közlekedési kultúránkról nem kell sokat beszélni ahhoz, hogy elmondhassuk, nem csak a leveli- de még a varangyos béka is magasról mosolyog ránk. Így is vannak bajok a sebességkülönbség megítélésével, ami nem csak az autókkal, hanem az emberek fejében levő gyorsasággal is összefüggésbe hozható.
Mi lehetett a cél? Megmutatni Európának, hogy valamiben le tudjuk őket győzni? Hová lettek a környezetvédelmi törekvések, hogy „lassan járj… kevesebb káros anyag”? A 130 a legtöbb helyen egy elfogadott sebességhatár az autópályákon. (Még akkor is, ha most jönnek a „megmondó emberek”, és felsorolják a kivételeket. Legalább nekem nem kell.) A sokat emlegetett Németországban is egyre több helyen vannak sebességkorlátozások. Sőt, a területek fogyásával már a természeti lehetőségek sem adják meg a korábbi építési „szabadságot”.
Magyarországon még mindig nagyon kevés az autópálya. (Sőt az új tervek is inkább 2x2 sávos „gyorsforgalmikról” szólnak.) Ugye ezen kevés utak egyes szakaszain lenne elvileg lehetőség 140-el „száguldozni”. Tényleg lehetne perceket nyerni, na de milyen áron! A gyorshajtókkal eddig sem az volt a baj, hogy 130 helyett 140-el mentek. Aki „akarja” most is „előszeretettel” viszi akár a 160 feletti tartományba is a vasat. Neki legfeljebb az okozhat „örömet”, hogy most egy kicsit gyorsabban „kell” menni ahhoz, hogy elérje a maximálisan kiszabható büntetés értékhatárát.
Báááár utóbbit még meg is tudom érteni. Annak a büntetési tételét is emelik majd. Akkor én kérek elnézést… Hiszen ha gyorsabban hajtunk, nagyobb bevételt hozhatunk a költségvetésnek, ráadásul „önkéntes alapon.” Hátha így hamarabb megelőzzük Brüsszelt, ha már megállítani nem tudtuk.
Kép: Pixabay montázs
