Tudom, tudom, vége van már az iskolának, megvolt a bizonyítványosztás, ballagás, kinek mi jelenti a tanév végét. A nyaralásba (meg a térdig érő Balatonba) fejest ugorva kinek jutna eszébe ez az intézmény. Pedig jövőre is lesz, – pontosabban már ősztől – a „problémát” meg nem lehet csak úgy elhessegetni. Meg lehet ezt élni munkahelyi „baleset”-ként, meg valami társadalmilag sokfelé elágaztatható ügyként is, csak egy picit kell tovább gondolni a történetet, mint ahogy első hallásra fel sem igazán tűnő jelenséget.

Ha azzal kezdtem volna, hogy bezzeg a mi időnkben…rögtön a „lapozás” kategóriába esett volna a történet, főleg, hogy így 50 felett bármilyen témába kezd is az ember, nagyon sokszor így is kell kezelni. Csakhogy… valós mai hétköznapi dologra hívták fel a figyelmemet. Igen, a kisiskolások felmenőinek most is tartanak szülői értekezletet. Ezek gyakran húzódnak az esti órákig. Az alsó tagozatosoknak (is) gyakran van fiatal tanító nénijük. Nekik nem mindegyiküknek van autójuk, és az esti órákban nem szívesen „tömegközlekednek” hazafelé. A lelkes apukák meg szívesen hazavinnék őket (nem) minden hátsó gondolat nélkül.

Ééééés akkor jöjjön a bezzeg rész… a mi időnkben a szüleink (már akinek volt autója) beosztották a lehetőségeket. Mindig más volt az utolsó, és szívesen hazavitte a tanító nénit (már amelyiknek nem volt autója). Ja, persze a tanító nénihez haza, nem saját magához, mert annak anyuka biztos nem örült volna, hogy még késői vacsoravendég is érkezett.

Látszólag elkomolytalankodtam az esetet, pedig egy néhány nappal ezelőtti beszélgetésben konkrétan a válóperig jutott egy ilyen helyzet. Ebben az a furcsa, hogy bennem is még csak most tudatosultak a történek, így bő negyven évvel az általános iskola után. Akkoriban még nem voltak internetes (meg másmilyen) bulvárlapok, és a hasonló felvetéseket nem kapcsolta össze senki. Pedig akkor sem volt kevesebb általános iskola, (na jó, most nagyságrendekről beszélünk) vállalkozó kedvű apuka, szülői értekezlet, stb. Autó ugyan nem volt ennyi, lehet, hogy életszerűbb is volt a probléma.

Most viszont, – éppen az előbbi felsorolásnak köszönhetően – nem kell túlragozni az alaphelyzetet. Csak a tény rögzíteni. Igen is létező kérdés: Ki viszi haza a tanító nénit a szülői értekezlet után?