Az állatos hírek mindig kedvesek, aranyosak. Olyan kis könnyedek, nem véletlenül illesztik mindig a híradók végére, amolyan feszültség levezetőnek. Bár az utóbbi időben, mintha egy kicsit átértékelődött volna minden. A híradók, a kedvesség, meg az állatok is.

Régebben szokásunk volt egy kisebb baráti társasággal, hogy a kora esti órákban elkezdtük nézni az „egyik” csatorna hírműsorát. Amikor véget ért, kapcsoltunk a „másikra”, majd a „harmadikra”. Lehet, mondani, hogy ez is egyfajta perverzió, de ki ne lenne kíváncsi az országban/világban történt eseményekre. Persze mindegyik csatornához tartozott egy sör is, így a harmadikhoz érve (igen az üveget is meg a TV-műsort is beleszámolva) már biztosan más színben láttuk a világot. Mivel napközben DOLGOZTUNK, nem volt időnk a pillanatnyi állapotokat figyelemmel kísérni, még ebben a megosztós (vagy mindinkább megosztott) világban sem. Igyekeztünk a figyelmünket az EMBEREK-re, (első körben az ügyfelet vagy a kollégát is így kezeljük) a munkára, – vagy ahogy oly divatos mostanában a – darabszámra fordítani.

A választások előtt aztán minden megváltozott. Egyre több lett az állatos hír. De a szereplők mindinkább emberi arcok vonásait mutatták. A politikusok egymást bújtatták állati bőrbe. De nem úgy, mint La Fontaíne, a nagy mesemondó, ironikusan célozgatva egy-egy gaztettre vagy éppen jó cselekedetre utalva. Sokkal inkább szó szerint sorolták fel azokat a lényeket, amelyek nem éppen a kedvességükről vagy a tisztaságukról híresek, viszont legalább nem tudnak megszólalni. Nem úgy mint megidézőik, akik még a válogatott trágárságoktól sem riadnak vissza, sőt le és felmenőiket sem azért emlegették, mert a haszonállatok tartásának a szaporítás az egyik legfontosabb része. Mindezeket annak érdekében próbálták tenni, hogy elnyerjék a szimpátiát és rájuk kelljen szavazni. Gondoljunk csak a kismalacra és a farkasokra. A nem éppen szimpatikus megjelenésű jószág mézes-másas szavakkal igyekszik belopódzni a szende, és szorgos malacka házikójába.

Igen ám, de az emberek is megváltoztak, lakhatási szokásaiknak megfelelően 1-2 emelettel feljebb költöztek, hogy ne legyen olyan egyszerű a bejutás. Ezt kihasználva, a kártékony lelkek is megpróbálnak alkalmazkodni. Denevér-formát öltenek, és légből támadnak. Próbálják magukat „bőregérnek” meg „repülő mókusnak” eladni, amelyek nevükből, vagy más állathoz való kedvességükből adódóan majd levesznek bennünket a lábunkról. Na de annyi „X”-et leírva az életünk évszámaihoz (amihez lassan még egy „L” betűt is hozzá kell írni, mi már tanultak vagyunk. Főleg azt látva, hogy a választások után sem változott a helyzet a képernyőn (vagy az ablakon) át szivárgó „stílusirányzatokat” illetően.

Nem ám, mi sem most jöttünk le a falvédőről. A híradók mentek, a sör maradt. A stílusirányzatokat tekintve azért próbálunk kitekintgetni. De én ezt az IPA/APA vonalat sosem fogom megszeretni. De továbbra is megisszuk a harmadikat is. De ha már más színben kell látni a világot, akkor az ne a rózsaszín párduc legyen, még ha olyan csatorna is van, ami folyton ezt sugározza. Elmondjuk a véleményünket, (egymásról is szemtől szemben) hogy másnap folytassuk az ügyfelekért és a darabszámokért való küzdelmet. Dolgozunk, mint az állat, hogy hasznot termeljünk a cégnek, az országnak, hogy aztán valami jusson belőle magunknak is.

Kép: egy kis házi (mint a pálinka) na meg a www.darabszam.hu