Soha ne mondja az ember, hogy soha… Ez a közhelygyűjteményembe is nyugodtan beleférne, de most szándékosan nem akarom kifordítani a történetet. Konkrétan azt fogom leírni, amit gondolok. Magáról erről a „félig” emberősről, meg a hozzá hasonló állatságokról is.

Még szerencse, hogy nem teszek újévi fogadalmakat, meg amúgy általában másmilyeneket sem. A különféle közösségi oldalakon elég gyakori, hogy ilyen-olyan kedvencek kerülnek látótérbe. Akár cukiságba ágyazott lájkvadászatok, akár családi kedvencek, vagy szánalomra (se) méltó jószágok képében. Én meg persze lelkesen hangoztatom, hogy ilyeneket aztán pláne nem „népszerűsítek", még egy laza tetszésnyilvánítással sem. De most megtört a varázs! Hiába, ha az embernek a közelében történik valami. Persze előtte feltettem én is magamnak a nagy kérdést. Miért is? Aztán meg, hogy miért ne? Mindkettőt megválaszoltam, de az még egy ilyen felületen sem nyilvános… Remélem, hogy az oldal gazdájának van annyi sütnivalója, hogy csak zárt körben terjeszti „tanait”!

Ja! És kérünk külön oldalt Paszulykának is!!!

Az alábbi képre kattintva az is kiderül, ha a majom emberré válik, (évezredek múltával) akkor még az ünnepeinkkel is azonosulni tud! Fordítva is működik, csak kicsit gyorsabban. Ha leesik az első hó, az emberek is állattá vál(hat)nak: elég, ha csak a közlekedési szituációkra gondolunk...