Az idén magyar nyelven köszöntöm a munka „ünnepét”, hiszen rutinból mégiscsak ez a leginkább kézenfekvő. Ez nem mindig volt így, sőt lehet, hogy eljön még az az idő…

Gyakorlatilag meg van a keretszám, mehetünk vonulni! Na azért nem úgy, ahogy régebben megszoktuk, nem is egészen oda. Persze vannak kivételek, mint ahogy az egyenlőbbeknél is vannak még egyenlőbbek.

Ahogy éppen tavaly fogalmaztam, a „hagyományos” ünnepi felvonulásoknak több célja is lehetett. Először az útirányra gondolok: Főtér, liget, park, nagyerdő, stadion, stb. Másodszor, de valójában ez az igazi első, mindjárt megkettőzve: „sörvirslikombó!” Mindenkori statisztikus „hagyomány”, hogy amikor valami egymás után kétszer előfordul, az már „hagyományosnak” tekinthető. Mivel tavaly is így volt, – a link a köszöntő nyelvére is utal – már a 2020-as masírozás felett is a CIVID-19 zászlaja lengett. Persze az is a „közhelyszótár” része, hogy, az „idén minden más lesz”. Akkor térjünk vissza a felsorolás utolsó elemére! (Neeeeeem, nem a satöbbire!!!!) Ugye-ugye! Ilyen még a világtörténelemben nem fordult elő, hogy a „nyitás” fogalmát összekössék egy stadionéval. Legalábbis ebben az értelemben, ahogy Magyarországon 2021-ben használják. Mert oda most legalább lehet menni, ha máshova nem is. Végül is ennyire sportszerető vírust még az életben nem láttunk. (Na, mondjuk, én ezután se vagyok rá különösebben kíváncsi.)

Olyan már előfordult, hogy 1.000.000 ember ünnepelte a munkát, illetve annak ünnepét a határokon túl. Mert arról már korábban is volt szó, hogy drága jó miniszterelnökünk azt nem hirdette meg előre, hogy ennyi munkahelyet melyik országban fog teremteni. Hogyan is mondhatta volna, hiszen ez az európai munka-erőáramlás „törvénye”. Szerencsére sokaknak bejött a „kényszerpálya”, így ők boldogan integetnek. Igaz, nem a tenyerükkel a tribün felé, hanem a középső ujjukkal a vár irányába. Pedig illő lenne megköszönni a kiváló lehetőséget. Hogyan is gondolná ezt valaki ezt összefüggésbe hozni a migrációval. Erre viszont joggal mondhatjuk, hogy hagyomány, hiszen valóban többéves múltra tekint vissza. Ezeket az esztendőket pedig éppen azok a családanyák tudják csak statisztikába foglalni, akik – az ugyancsak klasszikus lózunggal felruházva – kalandvágyból itthon maradtak. Róluk is írok majd a vasárnapi ünnep kapcsán!

A munkát ünnepelni persze olyan párhuzam, mint a fegyveres békefenntartás. Pedig ez nem is egy erőltetett hasonlat, hanem maga a valóság. Persze gyakran mondják manapság, hogy „örülj, hogy van munkád”! De azért a telefonhangom még mindig nem az örömódát játssza, bár gondolkodtam rajta, hogy beállítom. Igaz e nélkül is tudom, hogy a cégtől keresnek, amikor az indulás előtt fogmosás közben megszólal. Ki a francnak hiányoznék korán reggel egyébként?!

Na, megyek, dolgozok még egy kicsit. 8-ig még szabad, aztán jöjjön a házi majális. Hiszen a jól megérdemelt fizetésemből az idén egy kicsit többre is telik, mint Orsi-virslire.

Kép: Innen, na meg 100 másik helyen megtalálható

üdv: Jumbóka a #Fejszelep, és a #BloggerKépző ajánlásával