Nyaralás után, de még az őszi szünet előtt (is) át kell menni a zebrán, ha iskolába menet keresztezzük az autók felségterületét.

Véget ért az új tanév első hónapja, így a „meghirdetett menetrend” szerint eltűntek a rendőrök az iskola-közeli gyalogos átkelőhelyek mellől. Ennek hasznosságáról ugyan nem olvastam statisztikákat, de józan paraszti ésszel belegondolva legalább nem káros. Rögtön azért az érem másik oldalát is meg kell vizsgálni, hiszen a klasszikus mondás szerint: „Nem lehet mindenki mellé rendőrt állítani.”

De, hogy miért is hozok illusztrációt megint egy több ezer kilométerre levő szigetről, gyorsan összefoglalom. Az emberek – mily meglepő módon – ott is közlekednek. Mivel leginkább nyaralóövezetről beszélünk, sokan koptatják cipőjüket – a bátrabbak meg a kérges talpukat – az aszfalton. Így a közvetlen találkozás a „benzinfalókkal” sokkal inkább életszerű… lenne, ha nem volna néhány meglepően figyelemfelkeltő megoldás. (Erre azért itthon is van példa.)

De mit nekünk (pontosabban nekik) a „részeg zebra”, ha nem társul hozzá egy – az ittenihez képest – „kissé” eltérő közlekedési kultúra. Egyrészt a gyalogátkelőhelyek kialakítása olyan, hogy az a közlekedők minden résztvevője számára nagyon jól belátható. Másrészt ugyanezen „szereplők” viselkedése nem egymás „szívatásáról”, hanem segítéséről szól. Tehát a „mezítlábasok” nem ugrálnak váratlanul a „kormánykerekesek” elé. A vezető pozícióban lévők pedig szándékosan át akarják engedni maguk előtt az útjukat keresztezőket. Pedig higgyétek el, ott is mindenki siet, még ha kevésbé látszik is rajta. A kirándulók azért, hogy a szabadidejükből minél több jusson, annak kellemes eltöltésére. (Itt most nyilván nem az ágyjelenetre gondolok, bár ez mindenkinek az egyik fő célja.) A járművet vezetők meg azért választottak egy gyorsabb eszközt az apostolok lovánál, mert valami távolabbi, de időben mégiscsak hamarabb megvalósítandó célt látnak maguk előtt.

Igen, a zárójeles mondatra gyakran utalunk a „ba….a” meg, kifejezéssel az itthoni gyakorlatban. De gondoljunk csak bele, ha az mindig bejönne, mennyivel magasabb lenne a népszaporulat, és ezzel párhuzamosan a találkozások száma is.

A legtöbb szabály megsértését egyébként sokan a sietség oldaláról közelítik meg. Ebben pedig a mindennapi életvitelünk is ludas. Még akkor is, ha innen már csak egy lépés, hogy mindezt a tőlünk egy kissé feljebb álló hatalom diktálja, ha nem is feltétlenül szó szerint. A jövő nemzedékének pedig mi mutatjuk a példát, akarva, akaratlanul…

Tessenek szívesek tehát egy kicsit lassítani! Autóval is, gyalog is a zebránál, hogy a kerékpárosokról ne is beszéljünk. (Itt szó szerint is elhangzanak a fentebb kipontozott gondolatok!) De a fentiekből következtetve az életvitelünkön is. Talán több időnk lenne egymásra. Nem feltétlenül a közlekedésben, hiszen az azért mégis egyfajta kényszer, hogy ott is összefussunk.

Kép: Saját

üdv: Jumbóka a #Fejszelep, és a #BloggerKépző ajánlásával