A technika fejlődésével mindenütt igyekeznek lépést tartani. Különösen fontos ez a közlekedésben. A járművek darabszámának növekedését, és az őket „kiszolgáló személyzet” sokasodásának biztonságát a szemmel és füllel érzékelhető kütyük (is) segítik – már ha hagyjuk.

A focinál csak egy dologban van több „szakértő” hazánkban, ez pedig a közlekedés. De míg a labdakergetést leginkább csak a lelátóról illetve a fotelből „elemzik” a legtöbben, az utóbbinak szinte mindenki a résztvevője is.

Autója ugyan nincs néhányuknak, de gyalogosként azok is átkelnek időnként az utcán, akik éppen kiszállnak a fűtött vagy éppen légkondicionált járművükből. Jobb esetben rendelkezésre áll egy „zebra”, persze az ezen való átkelés is okozhat nehézségeket, akár még a télapónak is. No, de nem is lenne „modern” témájú ez a bejegyzés sem, ha nem a különféle elektronikus szerkezetek kölcsönhatását vizsgálnánk, amelynek „elszenvedője” természetesen az ember.

A közlekedésben egyenjogú tagként kell részt venni azoknak is, akik valamiféle fogyatékkel élnek, pl. hallás- vagy látássérültek. Elsősorban az utóbbiak számára fejlesztették ki azokat a berendezéseket, amelyek úgy működnek, hogy a gyalogosok áthaladását engedélyező zöld fény mellett hangos zúgással jelzik, hogy szabad az út. Ezzel el is érkeztünk ahhoz a ponthoz, ami ennek a hangnak a jótékony mellékhatásaként kellene, hogy jelentkezzen.

Tudjuk ugyanis, hogy egyesek kezéhez, füléhez, szeméhez úgy hozzánőttek a kézi elektronikus kütyük, (elsősorban a telefonok) hogy azt már jártukban-keltükben sem tudják nélkülözni. Az még a jobbik eset, amikor az út széléhez érve megállnak. Mondjuk azért, mert ott már ácsorognak néhányan a piros jelzés hatására. Beléjük ütközve jó esetben annyit mondanak: bocs… (Aztán kiderül, ezt is csak azért mondták, mert a telefonos alkalmazásban a Macis játék brummogó gyereke betévedt a málnásba.) Egyszer csak zöld lesz a lámpa! De „játékosaink” nem mozdulnak, mert a haraszt zörgése a mobilján, elnyomja még a jótékony berregés hangját is. A mögöttük feltorlódó emberek pedig „barátian” figyelmeztetik őket a továbbhaladás lehetőségére. (Rosszabb esetben a dörmögő medve hangján serkentik őket a szabad áthaladás alkalmas időpontjára, vagy legalábbis a saját továbbjutásuk biztosítására.)

Értem én, hogy szelektív hallás, meg személyiségi jogok! De a közlekedés akarva-akaratlanul a társas lények alapvető kommunikációjára, az egymás iránti tiszteletre és figyelemre épül. A szabályokról nem is beszélve. Jó lenne, ha legalább itt – ahol a mások biztonsága is fontos – megértené mindenki, hogy van az a hang, ami még értünk szól. Sőt, ez még nem a harang!

Kép: Saját montázs