Ismét elérkezett a tökölős „ünnepkör” ideje. Tudomásul kell venni, hogy bennünket is behálózott. A szabad világ előnye viszont, hogy mindenki személyre szabva (át)értelmezheti.

Tavaly óta nem sokat változott a világ, de azért ne dugjuk a homokba a fejünket, A világ színesedését azzal nem fogjuk megakadályozni, hogy nem vesszük észre a „fejlődést”, vagy legalábbis a változásokat a különféle szokások, hagyományok elterjedése miatt. Még akkor sem, ha bizonyos árnyoldalakat értetlenül nézünk.

Munka vagy magánügyek miatt egyre többet járunk a világban, még akkor is, ha jelenlegi vírushelyzet miatt most éppen nagyon sok korlátba ütközünk. De vegyük ki a COVID-ot a mátrixból, hiszen előtte is megpróbáltunk teljes életet élni. Erre a szituációra is lesz megoldás, ha mindennek megtaláljuk a helyét. Azzal, hogy a „halloween”-i szokásvilág (egy része) a szellemekkel együtt hozzánk is beköltözött még nem jött el a világ vége. Senki nem írta elő kötelezően, hogy mit kell vagy szabad, és mit nem lehet tenni ez ügyben. (Még jó. Éppen elég dolog van most napi szinten is folyamatban, ahol az illetékeseknek döntést kellene hozni. A felelősség vállalásának hiányában azonban csak hárítgatják a dolgokat.)

A töklámpás fényeinek pislogása azonban édes kevés ahhoz, hogy a gyermekeinknek, unokáinknak megvilágítsuk, hogy miként is kezeljék ezt a szokásvilágot. Aki semmilyen módon nem akarja a fiatalság lelkét befolyásolni, azoknak is kell, hogy legyen valamiféle ötlete, hogyan is élje meg ezeket a napokat. A gyerekek ugyanis nem csak otthon, hanem az utcán, az iskolában (még akkor is, ha most éppen szünet volt) látják, hogy ha rövid időszakra is, de felbolydultak a napok. Lehet e úgy kezelni, mintha tudomást sem veszünk erről a messziről jött világról? Jó e az, ha a gyermeket „magára hagyjuk”, és kezelje a helyzetet vérmérséklete szerint? Mondjuk úgy, hogy szembesítjük a kereskedelmi forgalomban is kapható tárgyakkal, ő meg majd eldönti, hogy tud e kezdeni velük valamit.

Azért mert valaki egy kissé maradi gondolkodású, nem biztos, hogy ezt a szemléletet kell tovább örökíteni. Ha pedig a „kiskorú” ezt a „feladatot” is játékosan tudja megoldani, máris tettünk valamit a haladó gondolkodás felé vezető úton.

Lehetne ezeket a kereskedelem által „felkínált emberi alkatrészeket” humánusabb módon is bemutatni, én elismerem. De ha a játékos könnyedség már lebontott egy elvi korlátot, kár lenne tovább bonyolítani valami plusz ideológiai háttérrel. Az illusztráció egy 9 éves kislány keze munkája nyomán született.

Azt is megsúgom, hogy az „alapanyag” egy holland manufaktúra „szellemi” laborjából szivárgott ki. Azt meg ugye sejtjük, hogy arrafelé miféle „segédanyagok serkentik” a gondolkodást. De lehet, hogy ők csinálják jól. Csak így lehet lazán, felszabadultan élni. Még akkor is, ha talán számunkra kevésbe „szellemes”.

Kép: saját

üdv: Jumbóka a #Fejszelep, és a #BloggerKépző ajánlásával