Moszkva – káposzta kupolával
Ha utazásról esik szó, mondjuk úgy, hogy az orosz főváros nem az elsők között ugrik be. De most úgy látszik, Viktor kapott egy jó ajánlatot. Bár lehet, hogy nem valamelyik akciós, szállásfoglaló oldaltól.
Először arra gondoltam, hogy ez jó lesz egyfajta szójátéknak: Minden út Moszkvába vezet! De aztán beugrott, hogy arra „fenntartok” egy másik sorozatot. Arról nem is beszélve, hogy jelenleg a „Moszkva” szó is inkább fogalom, amellett, hogy a világ egyik legnagyobb és legfontosabb városa.
Én még abból az időből származom, hogy egy időben utaztam Moszkvába „Kádár apánkkal”. Jó-jó nem egy vonaton ültünk, de már akkor éreztem, hogy egy moszkvai utazásnak súlya van. (38 óra utazás után minden porcikádat külön is érzed, főleg ha nem tudsz aludni mozgó járművön.) Nem tekintettem én valami „Isten-ként” Jani bácsira, de is kétségtelen, hogy nem lettem Orbán-„fun” sem. De bármekkora is most az ellenállás bizonyos körökben, Moszkvába menni az azért valami. Még a mostani időkben is. Oroszország pedig a világ egy vezető hatalma. Már pedig ha ennek a hatalomnak bárki is az „ura”, ha azt mondja, hogy menni kell, akkor hajrá… És különben is, mi baja lehet Viktornak? Odafelé biztosan semmi…
Egy soha nem felejthető emlék az építőtáboros időszakból. A helyszín: Egy Moszkva melletti „kolhoz”, igen még a klasszikus „építjük a szocializmust” időkből, a ’80-as évek elejéről. Itt nem lehetett vegyszereket alkalmazni, mert közel volt egy olyan vízbázishoz, ami ellátta a szovjet fővárost. Káposztát kellett kapálni, nyakig érő gazban! Ha véletlenül találtunk egy igazi kultúrnövényt, akkor körbeültük és megettük!
Az aligha kétséges, hogy megint megetetnek bennünket, bár nem biztos, hogy káposztával. Pedig egy jó „scsi leves”, az az igazi, ráadásul valami tradicionális helyen. Na de mi lesz a desszert? Mert az a lényeg! Egy jó kis atomerőmű. Nem, az már van. Sőt a második is le van zsírozva. (Csak nehogy megülje a gyomrunkat) A LADA-nak már volt egy másodvirágzása hazánkban. Bár most egy kicsit alább hagyott az invázió, nem kizárt, hogy lesz újabb forduló. A magyar történelemben azért több példát is láthattunk, hogy a hintapolitika nem áll tőlünk távol. Mondjuk az is igaz, hogy ezekből annyira azért nem jöttünk ki jól. Sőt területi veszteségeink is köthetőek az ilyesfajta hozzáálláshoz. Viszont talán most ettől nem kell félnünk. Azt mindenképpen érdemes meghallgatni, hogy mint mondanak a keleti végeken. Persze abban már nem lehetünk biztosak, hogy hogy a mi fülünkhöz az és úgy jut el, ahogy ott elhangzik. De azt a hozzáállást azért jó lenne háttérbe szorítani, hogy csak azért ne menjen, mert az ellenzék azt mondta… Az ugyanis nagy divat kis hazánkban, hogy csak azért mondjuk annak az ellenkezőjét, amit a másik fél tesz, mert nem állunk egy oldalon.
Amikor a Vörös téren sétálgattunk, egyik zsebünkben a Népsporttal, a másikban a Népszabadsággal, (amelyet egy közeli metró-aluljáróban vásároltunk) szerintem már éreztük, hogy a város mindig is meghatározója lesz a világpolitikának. Persze akkor csak „szocialista” fejjel gondolkodtunk. Milyen érdekes, a 40 év alatt a „Népszabi” ment a levesbe, igaz azt csak Kádár szeret(het)te. A „Sport”-ot viszont Viktor azóta „nemzeti” rangra emelte.
Azzal, hogy a látogatás most minden bizonnyal létrejön, újabb olajmennyiség kerül a tűzre. Ez ugye a választási időszakban nem más, mint feszültségforrás. Amivel „csak” egyetlen baj van. Nehéz lesz reálisan értékelni még akkor is, ha netán ténylegesen lenne valami haszna. Jó-jó, lesz miről beszélni mindkét tábornak. A saját (érdekeltségű) médiumok meg megtölthetik a híradójukat, a nézőik számára megfelelő tartalommal. Akik meg a valóságot szeretnék tudni, azok vagy vonnak valami átlagot a kettőből, vagy megvárják a hatásokat, amelyek minden bizonnyal időbe telnek. Az idő, meg nagy úr, csak nem biztos, hogy van lehetőség kivárni.
Így marad a káposztakúra, (ami akár még kínai is lehet, az még keletebbre van) amely pártszimpátiától függetlenül jó az egészségre nézve. Ebben a vírusos időszakban pedig erre van a legnagyobb szükség.
Kép: pixabay segítségével készült, sajátos montázs-technikával
üdv: Jumbóka a #Fejszelep, és a #BloggerKépző ajánlásával