Mindenki megreformálná a munkát. Egyesek annyira, hogy ne kelljen dolgozni sem. Van, akinek ez meg is adatik. De a többség még nem tart itt. Hál’ Istennek!

Megelőztem a koromat! Lassan már nekem is óvatosan kell bánni ezzel a kifejezéssel, de azért nem kell aggódni. Még jó 10 évem van a munkaerőpiacon. Szándékosan nem azt írtam, hogy addig lesz is munkám. Mert most van ugyan, de ebben a mai „modern” világban sose lehet tudni… főleg alkalmazottként. Mire akkor ez a felütés?

Pár nappal korábban írtam arról, hogy felvetődött a négynapos munkahét lehetősége.Kicsit inkább felszabadulásként, kikapcsolódásként kalandoztam én el erre, aztán egyszer csak az angolok bevezették. Jó-jó, tudom angolok. Nekem is meg van a véleményem róluk, nem véletlenül választották el őket az öreg kontinenstől egy csatornával anno. Igaz, hogy a technika és a tudomány fejlődésével ez a természeti akadály igencsak szűkül. De azért ott még nem tartok, hogy bármilyen szinten is letérdeljek előttük, vagy az általuk vallott eszmék előtt.

Még mielőtt idáig eljutnánk, nézzük csak meg ezt a 4 napos munkahetet. (Bár volt aki kommentben is kizártnak tartotta ennek lehetőségét – gondolom Magyarországon.)

Több cikket is idézhetnék, de nyilván – ha már valamilyen szinten az Index berkeiben mozog ez a blog-környezet, – akkor hagy linkeljem be őket ez ügyben. Tulajdonképpen nézőpont kérdése, hogy egy kísérleti szakaszt illetve csoportot milyen területről választanak. Ha már kitalálták, akkor valahol el kell kezdeni. Igen ám, de az ötletelők azt gondolták, hogy minden területről kell példákat hozni. Addig nem is volt bajom, amíg a jórészt irodai munkán alapuló cégekkel indították a felsorolást. Nincs is gond ezekkel, hiszen egy korábbi írásomban el is helyeztem őket a (szerintem) megfelelő pozícióba. Azt viszont tudni kell (rólam) hogy évtizedek óta termelő vállalatnál dolgozom, nem is olyan kicsinél. Így érthető, hogy a szívem csücske hova húz. (A mértéken persze lehetne vitatkozni, ennek szükségességéről meg még inkább, de ne kanyarodjunk el a témától.)

Szóval termelés. Tehát a nagy gondolkodók kitalálták, hogy az 5 nap helyett négyen, tehát 80%-os idő alatt termeljék meg a kollégák a heti 100%-ot. Az is igaz, hogy a 80% munkaidőre megadják a 100% fizetést.

"öt helyett négy nap alatt ugyanannyi sört kell előállítania és csomagolnia, mint ezelőtt"

Akkor most vonatkoztassunk el egy kicsit a sörtől, bár nehéz lesz. (Még akkor is, ha mi nem sört gyártunk – sajnos.) Én úgy gondolom, hogy itt valaki már akkor elvesztette a józan eszét, amikor még nem is ivott egy kortyot sem. Most gondoljunk bele: Van egy adott tevékenység, nem mellesleg fizikai munka. Ennek van egy normája, amelyet – elvileg – az emberi teljesítőképességgel összefüggésben határoznak meg. (Nyilván a technológiai háttér és a munkakörülmények is belejátszanak.) Kérdezem én: hol van az a fizikai munkás, aki bármilyen körülmény megváltoztatása nélkül 20%-al többet tudna termelni?

Én tisztában vagyok vele, hogy minden munkaadónak és munkavállalónak ott lebeg a szeme előtt a DARABSZÁM! De azzal is, hogy ez a mutató nem mindenkinek ugyanazt a célt jelenti. Sőt, ez egyre kevesebb lesz. Igen, ezalatt az emberek „darab”-számát is értem. Az pedig, hogy az „operátorok” idő előtt a másvilágra költöznek vagy Angliába mennek (négy napot dolgozni) egyáltalán nem mindegy. Hol van már az a szlogen, hogy „van másik!” (Jó, ez pont a cirkuszban.) De akkor lefordítom a mi nyelvünkre. „Ott tolonganak a jelentkezők a bejárat előtt.” Aha, persze csak valahogy mostanra eltűntek… Mert, hogy elfogytak. Mint ahogy a jelzők is erre a helyzetre.

Kép: a pixabay segítségével készült, sajátos montázs-technikával

üdv: Jumbóka a #Fejszelep, és a #BloggerKépző ajánlásával