Húsvéti pofon 184,- Ft-ért
A pofonba sosem jó beleszaladni. Főleg nem a fájdalom miatt. De az sem mellékes, ha nem fizikailag érinti meg az embert.
Húsvétkor az az általános „elmélet”, hogy nyúlról, Jézusról, locsolásról meg tojásról beszélünk. A felsoroltak különféle „mátrixa” pedig színesíti az ünnepet. De a legkevésbé sem beszélünk a szamócáról, vagy kinek-kinek kedve szerint a földi eperről.
A pofozkodással egyébkén is vigyázni kell. Egyrészt mert nem szabad, de nem is illő. Eperszezonban viszont arra is ügyelni kell, nehogy a mozdulat elindításakor egy szem gyümölcs a tenyerünkben maradjon. A találat helye ez esetben ugyanis nem csak a véraláfutástól lesz piros, hanem a levétől is. Arról nem is beszélve, hogy a mai napi árfolyamon 184,- Ft-ba kerül egy db. Hogy jött ki a matek? A bő fél kilóban 14 szemet számláltunk meg. Ez így 2.570,- Ft volt.
Mit ad Isten, (hogy a mindenható se essen ki a szórásból) épp a múlt héten ültettünk epret a balkonládába. Persze nem azért, hogy ezzel váltsuk ki a család tavaszi vitamin szükségletét. Éppen csak, hogy valami rendezettség látszatát keltse az erkélyünk. A szamócát meg amúgy is kedveljük. A bónusz, hogy ad egy kis vidámságra okot az, amikor a „kertbe” megyünk gyomlálni.
Na de az „alapfilozófiához” visszakanyarodva (meg a blog jellegéhez igazodva), a mi erkélyünk többször volt már a közélet része. Nem lesz ez másképp most sem. Először egy picit aggódtunk az időjárás miatt. A nyúl hosszú füle helyett inkább a rövid farka jutott az eszünkbe. Szegénynek ebben a hidegben még jobban összemegy… Természetesen az időjárás minden „valamire való” beszélgetésben a kezdeti feszültségoldás része. Továbbá a mi palántáinkra is hatással van!
Mivel nem biztos, hogy mindenki olvasta, hagy idézzem vissza, amit a „polgárpukkasztásról”, pontosabban ennek hátköznapi életben való „jótékony” használatáról már megemlítettem. Azért mert valaki valamit megtehet – mondjuk anyagi helyzetéből adódóan – nem biztos, hogy fellengzőségből írja. Lehet, hogy éppen azért teszi, mert tisztában van azzal, hogy másoknak egyes dolgok szinte elérhetetlenek. De ezzel nem kell feltétlenül visszaélni. Nyugodtan elmondhatja, hogy ezért másokat nem kell lebecsülni.
Lehet e azért bántani a kereskedőt vagy a termelőt, mert ennyiért adja az epret? Semmiképpen, vagy legalábbis ezért nem kell a vérét venni. Ez (is) egy szabad piac, annyiért kell adni az árut, amennyiért megveszik. Még a marketing részében sem találni kivetnivalót, legfeljebb egy kis „csalafintaságot”. Ugyanis az út mellett nem volt kiírva a portéka ára. Nem is kell, hiszen a „totemrendelet” csak az üzemanyagoknál írja elő, hogy messziről is lehessen látni, mennyibe kerül. Ha meg már megálltál, úgyis megkérdezed, mennyi az ára. Az oké, hogy dobsz egy hátast, (a hóban mégse fáj annyira) de nem vagy köteles vásárolni. Sőt, még csak le sem hordhatod a kofát, hogy fogja be a pofát. Megmondta, hogy ennyi, lehet venni, vagy el lehet menni.
Lehet e bántani a vevőt? Őt sem. Megdolgozott a pénzéért, megállapította, hogy ez belefér. Különösen fizetésnapon. Ennyit megérdemel a napi stressz után, főleg az utolsó munkanapon a hosszú hétvége előtt. Akkor ez egy olyan történet, ami „happy end”-el zárult, mondhatni „win-win” helyzet. Mégsem lehet mindenki nyugodt. A szamóca gyermekkorunk egyik kedvence volt, szinte mindenkinek jutott belőle. Néhány hét múlva ez is „tucat gyümölccsé” válik. Pedig valójában nincs benne semmi különleges. Jó-jó, (illetve dehogy jó) a mai árakat ismerve még hetek múlva sem lesz annyira olcsó, hogy mindenki hozzájuthasson. De aki most meg tudja venni, akkor több vagy jobb a másiknál? Nem, dehogy, csak az anyagi helyzete miatt előnyösebb helyzetben van. De ettől nem több emberileg. Tehát! – szerénység.
Boldog nyulat, zöld erdőt, forintot, piros tojást…, jah és szamócát!
Kép: Saját. Köszönet a hozzávalókért a „kiskorúnak” és a „tyúkoknak”!
üdv: Jumbóka a #Fejszelep, és a #BloggerKépző ajánlásával
