Sándor, Sándor, mit csináltál már megint! Természetesen saját magammal példálózva, hiszen mások nevével nem viccelődünk. Ezt a megszólítást persze csak akkor alkalmazzák az ismerőseim, amikor valamiért orrolnak rám.

De ugyan mit követtem el? Éééén? –  csak TV-t néztem, és nem is tagadom, nekem van… Sőt még egy „perverziót” elárulok, bár lehet, hogy már itt is volt róla szó. Az „ébresztőórám” a televízió, és az ATV csatornájára állítva indul el. Utóbbi azért fontos, mert a „Start” reggeli vendége Csintalan Sándor volt, aki visszatérni látszik a politikába. Ha csütörtök reggel lemaradt volna róla, most pénteken itt is szembesülhet vele.

Próbálok óvatosan fogalmazni, nehogy én is úgy járjak, mint ő anno. Mármint, hogy az átlagosnál egy kicsit nagyobbat koppintsanak a fejemre. De hogy honnan került már elő megint? Klasszikus politikusi szófordulattal, mint egy újabb csontváz a szekrényből. Bevallom egyetlen dolog miatt néztem végig percről percre az adás ezen részét, még a reggeli szükségleteket is visszatartva.

Egy konkrét kérdést vártam a szigorlatban. Nem is annyira azt, hogy miért a szegfű, inkább azt, hogy miért nem alapít újabb pártot? Most ugyanis ez a „divat”. Jöhetett volna ugyanis egy „ésszerű” válasz, hogy nem akarja tovább osztani az ellenzéket. A kérdés végül nem hangzott el, de igazából „mindegy” is.

De, hogy visszatérjek a „barátaim” felvetésére, miért foglalkozom a politikával, amikor úgy sem értek hozzá. Ez igaz, és ezt be is merem vallani. Viszont a politikusok döntése ugyanúgy hatással van rám, mint azokra akik (azt mondják, hogy) értenek hozzá. És valóban… bármilyen kis közösségbe lépve, vagy akárcsak hallgatózva, (amit nem illik) szembetűnik, hogy mindig vannak megmondó emberek. Ők azok, akik habzó szájjal hirdetik, hogy mi lenne jó nekik, mit, és hogyan kellene csinálni. De valahogy mégis megmaradtak ott, ahol vannak. A „közönségük” meghallgatja őket, sőt rákontráznak érvekkel vagy erővel, de nem változik semmi.

Pillantsunk vissza, az el nem hangzott kérdésre, a vendégre és a „mindegy”-re. Persze a közömbösség nem konkrétan erre vonatkozik. Megint mindenki a választásokra készül, hiszen 2024-ben is lesznek. EP is, meg önkormányzati is. A politikusok meg olyanok, mint a nők. Ciklusokban gondolkodnak. De a „másik nem” képviselői legalább kiszámíthatóak – legalábbis – ebből a szempontból. Bizonyos értelemben persze „nagyjaink” is, de most már annyiféle választás van, hogy más dolguk sincs, mint a következőre gondolni. De miért is jó ez? Többet és többször lehet ígérgetni. Hogy nem jött be? Azt már megszoktuk, de azt is, hogy jön a következő, vagy ahogy a klasszikus mondás tartja: „Van másik!” Ugye, hogy átértékelődik Eötvös Gábor „tréfája”! Ő még csak fújta, de hogy azóta mennyi mindent megfújtak… és tudjuk, hogy van még mit… A réz ugyan elfogyhat, de vannak annál nemesebb fémek is.

Csintalan Sándor is lépett már a jobb lábáról a bal lábára és viszont. Mint ahogy annyian mások is, átértékelték a „hovatartozásukat” az élet során. Csak a középosztály, akik a nagy tömeget adják, az látszik eltűnni. Ahogy sok minden másból, a szavazóbázisból is. Lassan már osztódással sem szaporodnak. Mert, hogy biológiailag nem, azt már a „hivatalos” statisztikák is elismerik. Jó-jó, (illetve jó a fenét) természetesen a pártok (fel)osztódásáról beszélek, amivel nagyobb „szívességet”, keresve sem tehetnének az „uralkodó” osztály felé. Persze ebben is van egy kis „huncutság”, már ha a csintalanságra hegyeztem ki ezt a bejegyzést. Kár ugyanis bármiféle közös ellenzékiségről beszélni, még ha összefogásnak is csúfolják egyesek. A legtöbb esetben ugyanis hiába adnánk össze az ellenzéki szavazatokat, akkor se jönne ki a matek a narancsliget ellen. Ebből is látszik, hogy igen sokan élnek (még) jól a jelenlegi rendszer „mellett”. Ami nem feltétlenül baj, (sőt!) csak ne sírnának-rínának valamelyik tengerparton napoztatva a potrohukat, hogy nekik milyen szomorú sorsuk van. Nem kellene viszont beletörődni abba, hogy az ő fizetésükből nem csak maguk élnek meg, hanem eltartják azokat is, akik ellen hőbörögnek. Sőt a levont járadékokból nem feltétlenül csak arra jut, amire mondják. Hanem elsősorban nem arra jut…

Na, ez a „csintalanság”. Csak ennek már más (lenne) a hivatalos megítélése.

Kép: ATV

üdv: Jumbóka a #Fejszelep, és a #BloggerKépző és az #Mbbkujratöltve ajánlásával