Bár Korda Gyuri bácsi megtanította, hogyan kell ezt a félmondatot világgá kiáltani, a jelen helyzetben legyünk egy kicsit visszafogottabbak. Mégis csak más lapokkal játszunk.

Kártyás nép a magyar. Megtanultuk a plasztik verzió használatát is. De azért itt sem mindegy, hogy ki „tetszeleg” az osztó szerepkörében.

Levetkőzve az álszentség álarcát – mellyel egyébként sem szokott problémám lenni – ismét érzékeny témához nyúlok. Ennek csupán az a „veszélye”, hogy leginkább azok veszik magukra, akikre tartozik. Bár ez a poszt éppen arra is alkalmas, hogy másra mutogassunk.

Ha valami „elöljáróság” (legyen ez akár kormány, akár csak egy munkahelyi vezetőség) olyan intézkedést hoz, ami szerinte jó a „dolgozó népnek”, akkor azt hajlamos a szükségesnél nagyobb hangsúllyal elővezetni. Így volt ez a SZÉP kártyával is.

A 2010-es évek elején vezették be. A részletekbe nem mennék bele, hiszen lassan több mint 10 éve velünk van, így túl sok újdonságot nem mondanék. Akkor különféle gazdasági(nak mondott) hatások indokolták a létrejöttét. Ennek megfelelően igen nagy propaganda-támogatást kapott.

Ha már ennyire lerágott csont, akkor vajon most mi késztetett a „megszólalásra”. Mint egyik tavalyi írásomban is említettem, egy hosszú hétvégén lehetőségem volt egy kis kikapcsolódásra. Ezt olyan helyen sikerült eltölteni, ahol meglehetősen sokszor hangzott el, eme kártyázási szokás. Mivel még nekem sosem volt ilyenem, mindig felkaptam a fejem, ha szóba került ez a fizetési forma. Szerencsére az én pihenésemet nem zavarta meg. De utólag visszagondolva a viruló rózsák mellett a bicska is kinyílhatott volna a zsebemben.

Ha akkor írtam volna róla, nem lettem volna elég hiteles. Most már viszont nekem is van. Bár még nem használtam – a gyűjtögetési részét kivéve – már vannak ötleteim. Így viszont a véleményemmel bátran kiállhatok, még ha nem is tetszik egyeseknek.

Mindezek ellenére, hagy kezdjem a pozitív részével a dolognak. Kicsiny országunk csekély létszámú népének elég nagy gondot okoz a pénz beosztása. (Naaaa, most a pozitív oldalt nézzük, így nem a mennyiségre összpontosítunk. Már csak azért sem, mert azt igen nehéz lenne megtalálni.) Maradjunk abban, hogy arra a „bankó”-kötegre gondolunk, ami a rendelkezésre áll. Tehát a kormány – mint mindenben – ebben is segít. Mármint elkölteni, lehetőség szerint célirányosan. Vagyis az ő érdekeinek megfelelően. Hogyan? Természetesen a cafeteria-rendszerrel. A korábbi módszerek esetén (Erzsébet utalvány, Edenred kártya) az emberek viszonylag könnyen kijátszották, – kisebb veszteséggel ugyan, de – kp-re váltották, hogy aztán cigire és piára költhessék. Arról nem is beszélve, hogy az uzsorások milyen haszonnal jutottak hozzá. Ez persze nem von le semmit az ötlet, pontosabban a juttatások „feltalálóinak” érdemeiből. Ők tényleg jót akartak, csak mi még nem nőttünk fel a feladathoz.

Mostanra nagyot változott a világ, hiszen a SZÉP-kártya zsebei összeforrtak, és egyre szélesebb felhasználói területen érvényesek. „All in!” Na, lesz is ebből baj. Hiszen a nyár utolsó hónapjában már a nyaralásra szánt összeget a „KÖZÉRT”-ben is el lehet költeni. Hol van ebből a legnagyobb felháborodás? Hát persze! Abban a (szálloda) körben, ahol a „NER-lovagok” már jól befészkelték magukat. Csak nem az piszkálja őket, hogy felsőbb körökben is rájöttek: kevés az a pénz, amelyet egymás között átjátszva tologatnak? Több kell, még több kell, kaját meg akkor is vesz az ember, ha nem megy nyaralni. „Megnyugtatom” a hotelüzletben érintetteket, van az a réteg, aki továbbra is elfoglalja majd a szobákat. Hiszen tavaly is tele volt a Balaton, idén is tele lesz. Mint ahogy a horvát tengerpart sem marad üresen. Már csak azért sem, hogy a két „szavazó”-tábor egymás licitálva hangoztathassa, hogy a „másik” hely mennyire drága.

Ezek szerint minden rendben van ebben az országban? Egy túrót! Csak még sokan vannak azok között, akik inkább a saját dolgaikkal vannak elfoglalva. És ezt úgy intézik, hogy megoldják a problémáikat. Vannak tartalékaik, be tudják osztani a fizetésüket. Ne feledjük, ügyes emberek a magyarok. Látványosan sírnak ugyan, de ez csak egyfajta figyelem elterelés. Nem is mennek el szavazni, a „színházból” inkább kimaradnak. Legfeljebb dobnak egy kis csontot a (kétfarkú) kutyáknak. Ezt az „álcázást” pedig nagyjainktól tanulták! Tehát azért fél szemmel figyelnek rájuk.

Félreértés ne essék! Tényleg sokan vannak, akik szegénységben élnek, sőt egyre többen. De még mindig nem elegen, ahhoz hogy valódi változás okozói lehessenek. Persze mindez csak idő kérdése! Ami folyamatosan telik, de mivel bizonytalan, így igyekszik mindenki kihasználni ezt a helyzetet. Ezzel csak egy baj van. Túl sok a "hamiskártyás".

Kép: Saját kártya

üdv: Jumbóka a #Fejszelep, és a #BloggerKépző és az #Mbbkujratöltve ajánlásával