A veszprémi „tavaszba” a Miniszterelnökkel együtt besunnyogott a forradalmi hangulat.

Sajnos lemaradtam a „vezérünk” beszédének élőben hallgatásáról, mert éppen úton voltam. Azért igyekeztem pótolni a hiányosságokat a különféle portálokról. Volt persze olyan link, amelynek megnyitásakor egy kicsit „remegett” a kezem, de háááát ugye a pártatlanság. Ami ugye nem azonos a „párttalansággal”, pedig az lenne csak a jó világ. De ne essünk bele az „álomgyárba”, annál is inkább, mert vége a lustálkodásnak.

Valamit nagyon nem értek. Mi a francnak kell elbujdokolni egy vidéki kisvárosba, (itt kérek elnézést a veszprémiektől) hogy elmondja a „mindenkinek” szóló beszédét? Hál’ Istennek most egészségesnek tűnt, így még azt se kellet takargatni, amit egyébként mindenki látott. Van azért egy gondolatom, ezekhez a vidéki látogatásokhoz. A kevesebb embert könnyebb „meghülyíteni”, mégiscsak kisebb a merítés. Ugyanakkor ez egyfajta fricska is az ellenzék felé. Nekik is ugyanekkora erőfeszítésükbe tellene… De van egy másik dilemmám is. Ha már ennyire elkülönített közönségről van szó, ráadásul a sajtónyilvánosság is erősen „korlátozott”, akkor minek kell ennyi pénzt elkölteni (ugye nem kell mondani, hogy miből)? Beülne a Kossuth rádióba, mint minden pénteken, és pont ugyanannyian hallgatnák, mint most. Tévedés ne essék a nem csak a „hívők” és a sajtó más irányban elkötelezett képviselői. Hiszen csak kíváncsiak arra mit mondott az, akinek mondani kellett valamit. Hogy aztán a hallgatóság mindezt hova teszi, az más lapra tartozik. Vagy legalábbis annak a papírnak a másik felét, még lehet alternatív célra is használni.

Szerencsére Orbán Viktor sem feledékeny. A március tizenötödikei beszédéből kihagyta az aktuálpolitikát, de most „bepótolta”. Ha valami, akkor ez az, ami abszolút nem hiányzott. Ebből a hétköznapokon is jut éppen elég. Igaz, akkor csak zanzásítva egy-egy tudósításban, most viszont egyfolytában, reklámmal való megszakítások nélkül. Hát nem ismeri az „öreg” a (t)rendet? Egy valamire való fociközvetítést is meg kell szakítani az „egy perc és nyersz” típusú agymosással.

A konkrét dolgokra most se nagyon térnék ki. Nem szeretnék abba a hibába esni, hogy kifejtsem a klasszikus verselemző kérdést. „Mire gondolt a költő.” (Egy-egy konkrét Brüsszelezés kapcsán.) Legfeljebb annyira, hogy ennek a gondolatkörnek a másik felét is megemlítem. Hiszen „régi-új” elemként belépett Moszkva is. Ahonnan ugyebár hangos füttyszó hallatszik, amire nem szabad odafigyelni. Olyannyira „nem”, hogy az éles hang megszólalása után, még az ottani helyi lakos is elhagyta az orosz fővárost, nehogy nagyon sértse a fülét. Így a két „nagy” egy irányba indult, és mint a párhuzamosok, majdnem a végtelenben találkoztak. Még „szerencse”, hogy Kínában megtalálták a közös nevezőt.

Na, vége az ünnepnek, vége a pihenésnek, gyerünk dolgozni. (Mondjuk, ezt jóknak ajánlom, olyanoknak, akiknek ez természetes.) Irány a meló, hogy legyen több adóforint, kapjunk „sok” fizetést, hogy be tudjunk vásárolni, és legyen sok ÁFA. Ebből aztán jusson a pedagógusoknak, na meg az „ingyenes” egészségügyi ellátásra. Ja, hogy ezekre nem nagyon szokott. Biz’a nem rajtunk múlik. (Legfeljebb annyiban, hogy nem jó helyre tettük e a voksunkat.) Persze az „illetékeseknek” nem csak ebből jut, hanem azokból a pénzekből is, ami hozzánk ugyancsak nem ér el. Csak hallomásból értesülünk arról, hogy az „egyik fél” Brüsszelből érkezőket csapolja le, (szinte teljesen) a másiknak meg mindenféle guruló dollárok érkeznek egy másik csatornán. Legyél okos magyar nép, hogy a következő választásokon merre csukod majd be a szemed!

Kép: Google térkép

üdv: Jumbóka a #Fejszelep, és a #BloggerKépző és az #Mbbkujratöltve ajánlásával