Sárkányok Kínában és itthon

Megint egy ellentmondásos „jószág”! A népmesékben levágták a fejét. Aztán érkezett Süsü, akit mindenki a szívébe zárt. Most pedig szembe jön egy olyan közösség, amely szent állatként tiszteli – 12 évente kiemelten.

Remélem, sokan vannak még a kortársaim között, akik anno aktualitásként élték meg azt az évet (1988), amikor a Neoton Família elénekelte a „Sárkány éve” című dalt. Maradjon csak meg az az életérzés, és most ne a „bezzeg a mi időnkben” nevű „manna” jöjjön elő. Azóta persze sokat változott a világ. Igaz, nem feltétlenül előnyére…

kinai_montazs.jpg

„Bán”-unk, (aki most pont Orbánunk) vagy más „felelős” vezetőink családpolitikáinak „köszönhetően” most éppen csökken az ország lakossága. Ezzel párhuzamosan növekszik a válások száma. Bár biológiailag nem teljes az összefüggés, de valahogy a születésszám sem emelkedik valami drasztikusan. (Ééééés akkor még nagyon finoman fogalmaztam.) Arra, hogy „létszámcsökkenés” kissé lassabban halad, mint amennyire az előbb felsoroltak mutatnák, csak sovány vigasz, hogy ennek ellensúlyozásában szerepet játszik a nálunk élő kínai közösség.

Félreértés ne essék, nem felejtettem el, hogy a népesség fogyásában fontos tényező az „egymillió munkahely” megteremtése. Ennek egyetlen hátránya – amelyet már többször jeleztem – hogy ennek helyéül a „kikiáltó” nem a mai Magyarország területét jelölte meg. De ez az írás (eredetileg) nem ezt a tényt szerette volna kiemelni.

Hazánk nem csak a találkozások „mokkája”, hanem a kultúrák egymásra hangolódásáé is. Egy ilyen nagyszámú népesség hagyományainak figyelembe vétele pedig mindenképpen fontos. A 2024-es év pedig nagyon értékes távol keleti barátaink számára. Hiszen a sárkány éve az egyik legnagyobb erővel bíró időszak a kínai naptárban.

Bár a népesség számának tekintetében átadták az elsőséget Indiának, (már amennyiben hitelesek a saját adataik) sokáig él még majd a fejekben, hogy ők vannak a legtöbben a világon. Ami akár még így is igaz lehet, hiszen otthon már nem férnek el. Persze ők sem egyik pillanatról a másikra szállták meg a bolygónkat. Valahogy úgy csinálták, mint a farkasok a kismalaccal összefüggésbe hozható mesében. Először csak az egyik hátsó lábukat dugták be, aztán a másikat. És így szépen sorban a többit. (A farkukat most szándékosan hagytam ki, mert az „eleve rosszakarók” úgyis félreértelmezték volna… Ugye-ugye, hiszen az áthallás szerint az elengedhetetlen a „szaporodáshoz”.) Na, de hittük volna, hogy eljön majd az időszak, amikor együtt kiáltjuk, hogy: Forró vizet a kopaszra!?

Néhány évvel ezelőttig gyakorlatilag az egész (magyar) társadalom általános megelégedéssel fogadta az itteni tevékenységüket. Hiszen a „kínai piac”, majd a továbbfejlesztett áruház-változatok a mindenki által elérhető olcsóságot jelentették. Mindezt annak ellenére elfogadtuk, hogy termékeik azért nem mindig jelentettek minőségi garanciát. Mára azért ebben is jelentős fordulat állt be. Legalábbis bizonyos szektorokban mindenképpen. Sőt, ma már ott tartunk, hogy az is általánossá vált a közbeszédben, hogy:

Ami nem kínai, az nem is igazi!

Ennek bizonyítékául szolgáljon, hogy a napi hírek sem szólhatnak másról… Kínai egyetem, – még ha feledésbe is látszik merülni – Budapest-Belgrád vasútvonal, ezt meg szinte baljós árnyként próbálja háttérbe szorítani az „ellenállók” feltöltődősét is „elősegítő” akkumulátorgyárak sokasága.

Kíváncsi lennék, hogy mindezek után elhiszi e valaki, hogy mi valóban a kikapcsolódás és a vidámság jegyében érkeztünk a Budapest ismert negyedébe, hogy bepillantást nyerjünk a kínai újév hagyományainak megismerésére. Voltak nagy családi találkozások szervezetten, illetve unokatesós elkerülések véletlenszerűen. Keresve sem találhattunk volna szimbolikusabb képet, hogy mennyire telítődtünk az ételek és italok ízétől, valamint mennyiségétől. „Csak” ennyire fáradtunk el.

 panda_fekvo.jpg

Békés nyugalmunkban emlékezzünk meg azokról, akiknek minden év a saját „házisárkányukról” szól. Együtt vannak vele jóban-rosszban, és hazatérhetnek hozzá akármilyen napjuk, hónapjuk évük is volt. Legyen az akár patkány, bivaly, tigris, macska/nyúl, sárkány, kígyó, ló, kecske, majom, kakas, kutya, disznó. A világ bármennyire is „állati”, emberileg csak békében és szeretetben lehet elviselni!

Képek: Saját

Üdv: Jumbóka a #Fejszelep, és a #BloggerKépző és az #Mbbkujratöltve ajánlásával.

Az Index címlapjáról már egy ideje eltűnt a „közélet”-re mutató link. Pedig érdemes az ott megjelölt írásokból is válogatni. Segítségül itt a kapcsolat!