Törpapától az utolsó aranyig
Olimpia 2024.
Idősebbeknek még gyorsabban szalad az idő. Alig szörnyülködött az internet népe a különféle szempontok szerint alulértékelt megnyitóünnepségen, már véget is értek a 2024-es párizsi olimpiai játékok.
Amikor a nyári szabadságot terveztük, bevallom nem számoltam az olimpiával. De ha már így (részben) egybe estek, igyekeztem a fél szememet rajta tartani. Legalább ettől legyen karikás a szemem, ha már nem kellett korán kelni. Igaz, a családot és a közvéleményt megkíméltem az írásaimtól, egy kivételtől eltekintve. Akkor ez volt a kikapcsolódás. Meglepően kevés klasszikus blog született a játékokkal kapcsolatban, bár ez adódhat a műfaj háttérbe szorulása miatt is.
Pedig életszerűbb vélemények is születhettek volna, mint amit a közmédiából átjött. Különösen, ami a megszerzett érmek, helyezések megítélését illette. „Szerencsére” a közösségi oldalakon azért áradtak a gratulációk és a bírálatok.
Részlet egy levélből, amelyet bő egy hete a Föld túlsó oldalán tevékenykedő ismerősömnek küldtem: Csütörtök este, a magyar-japán férfi vízilabda meccs, nagyszünetében történt. (Ugye tudjuk, hogy a sportműsorok szünetében is meg „kell” néznünk „az egy perc és nyersz” című agymosást a köztévében…) Az időpont azért érdekes, mert akkor már több mint fél órája megszerezte Kós Hubert az első magyar aranyérmet a 2024-es olimpián. De a „hírfolyamba” ez még nem fért bele. Csak az előző este megszerzett ezüstökről tudtak beszámolni. Amelyekre persze büszkék voltunk így is, de ennél már volt frissebb és fényesebb is. Értem én, hogy szerkesztés, meg felvétel…, de legalább egy feliratot megérdemelt volna, ha már úgy „várták”, vártuk az aranyat (is)!
Az első „életeseményt” nem a megnyitó hozta, hanem a néhány nappal korábbi, Argentína-Marokkó mérkőzés. Az, hogy itt az olimpia eszméi hol és hányszor sérültek, nyilván sajnálatos. De, hogy a labdarúgással kapcsolatos számos szakmai hiba is felmerült, az aligha vitatható. Erről viszont nem a szervezőbizottság tehetett.
Éééééés akkor a megnyitó! Félreértés ne essék, itt nem az igazság kerül az asztalra. Az már éppen eléggé tele volt kajával és „törpapával” – utólag meg indulatokkal – egyaránt. A „mi, vagy a miért” már egyébként is elveszett az internetes (csata)-zajban. Aki már jócskán túl van néhány olimpiai cikluson, ezzel együtt más világeseményeken is, az még emlékezhet egy érdekes dologra. Az újságírók – vagy legalábbis egy szűk köre – mindig kapott egy tájékoztatást. Ez egy egyszerűsített forgatókönyv volt, amelyben leírták a fontosabb események, élőképek történetét, jelentését. Azon már „egyszerűbb” volt vitatkozni, hogy sikerült e az adott gondolatot átültetni a nézők fejébe. Miért fontos ez? Mert ebben a minden szinten elbutított, egymás ellen hangolt, ebből adódóan gyűlöletkeltő világban minden apró (és nagy) félreértett gondolat csak újabb indulatokat szül. Azt is ki merem jelenteni, hogy ebben a sajtónak igen nagy szerepe van.
Amikor lassan 20 évvel ezelőtt megérintett az újságírás szele, bennem is felmerült a kérdés. Akkoriban ugyanis már javában dúlt a kereskedelmi televíziózás, illetve az elektronikus és a papíralapú újságírás „forradalma”. Szükség lesz ennyi újságíróra? Igen, – hangzott a válasz – hiszen ezt a megnövekedett sajtótermék hálózatot valakinek ki kell szolgálni. Ez egyrészt a minőségen is „meglátszik”… A „kiszolgálást” meg azért emeltem ki, hiszen a legtöbb esetben valóban „szolgalelkűségről” van szó, helyenként a legrosszabb értelemben. Ráadásul erre még pénz is van.
Közben azért beszéljünk egy kicsit a sportról is, hiszen „eredetileg” azért találták ki ezt az egész „cirkuszt”. Igen, jöttek az eredmények, ha nem is abban a tempóban, ahogy a „szakértők” várták. Helyezések, érmek, igen, aranyak is! Szerencsre a szurkolók, nem csak a statisztikusok és jósok által beharangozott 8-9-9 (arany-ezüst-bronz) árnyékában éltek, hanem átérezve az öröm és a bánat könnyeit együtt „éltek" a versenyzőkkel. Bevallom, azért nekem is van hiányérzetem. Régen volt már, hogy ennyi csapatunk kijusson az aktuális világversenyre, és kissé szomorúan láttam, hogy egyik sem került az első négy közé. Mivel látványsportágakról van szó, joggal várhatná a közvélemény, hogy ennek „következményei” a pályákon is megjelenjenek.
Már többször bevállaltam, így most is megteszem, hogy nekem van TV-m. Sőt, kettő is! Ééééés nézem is! Van egy kedvencem a Heti helyzet az egyik sportcsatornán… Ebben ragozták egyszer az egyik látványsportággal kapcsolatban…(kézilabda). Arról volt szó, hogy vannak olyan – elsősorban fiatal – játékosok, akik inkább itthon vannak, sok pénzért, kevés játéklehetőséggel. Ahelyett, hogy külföldre mennének kevesebb pénzért, de tapasztalatszerzési céllal, igaz „melósabb” helyre... Nem is fejezném be, csak úgy itt hagyom…
Minden olimpián vannak olyan érmek, amelyeket nagyon várunk, és nem jönnek. Vannak azonban olyanok is, ahol – szinte – váratlanul bukkan fel egy medália. Szerencsére az adott sportoló vakon hisz benne, és ennek meg is van az eredménye. (Brrrr ez most nagyon rossz hasonlat, mert lőni nagyon is nyitott szemmel kell, legalábbis az egyikkel. Kivéve persze a „nyugdíjas” török rendőrt, aki két nyitott szemmel lő.) Na, de ne vegyük el a dicsőséget az öttusázó lányoktól, akik óriásit küzdöttek, és az arany mellé egy erős negyedik helyet is elhoztak. Ez azért is fontos, mert így jön a klasszikus: minden jó, ha jó a vége… De azért a többi helyen ne felejtsük el a tanulságokból adódó következtetéseket levonni.
Ha már irónia, nem állom meg, hogy ne tegyek még egy megjegyzést. Az öttusa „hattyú-halálában” annyira nem hittek a sportvezetők, hogy nem volt ott egy olyan „látványos” sportvezető, aki jelentkezett volna éremátadónak. Pici szerkesztői magyarázat: A „hattyú-halál, most lóhalál”…, ugyanis az öttusa versenyeket utoljára rendezték lovakkal. A négylábúak helyett a kétlábúakat késztetik majd nagyobb erőkifejtésre.
Elvileg olimpia majd négy év múlva lesz legközelebb. De a hozzá kapcsolt „ciklus” máris megkezdődik! Szurkoljunk azért (is), hogy akkor majd megint legyen miről beszélni.
Kép: montázs a TV-ből
Üdv: Jumbóka a #Fejszelep, és a #BloggerKépző és az #Mbbkujratöltve ajánlásával.
